Ezúttal rendkívül gyorsan őröltek a horvát igazságszolgáltatás malmai. Néhány nappal azután, hogy hivatalosan is kezdeményezte a zágrábi körzeti bíróságnál a horvátok által szentként tisztelt Alojzije Stepinac bíboros perének revízióját a néhai főpap unokaöccse, Boris Stepinac, múlt pénteken már meg is született a bíróági ítéletet megsemmisítő döntés. Horvátországban egy ítélet felülvizsgálatát csak az elítélt leszármazottjai, vagy emberi jogi szervezetek tehetik meg. Az ítélet megsemmisítéséről egy háromtagú bírói testület hozta meg a végső döntést.
Hogy az ítélet revíziójának mi értelme volt, arra még a horvát katolikus egyházon belül sem találnak magyarázatot. Az egykori ítélet felülvizsgálata ugyanis mit sem változtat Stepinac horvátországi, vagy éppen szerbiai megítélésén, nem befolyásolja boldoggá avatási eljárását sem. A kezdeményezés azért is keltett meglepetést Zágrábban, mert 1992. február 14-én a horvát parlament deklarációt fogadott el, amelyben kimondták, hogy a főpapot kirakatperben ítélték el.
Másrészt szülőhazájában sohasem fogadták el a kemény ítéletet - sem a horvát katolikus egyház, sem a nép. Az ítélet ugyanis egyebek mellett kimondta, hogy a főpap „nemzetellenes és államellenes” tevékenységet folytatott, „együttműködött a megszállókkal”, „ellenséges propagandatevékenységet fejtett ki”, s „elő akarta készíteni az usztasák visszatérését Jugoszláviába”. Az 1992-es döntés arról is szólt, hogy az 1946-os „igazságtalan ítélettel megsértették a horvát népet”. A cél pedig az volt, hogy „megsemmisítsék a katolikus egyházat, amely a szabad horvát nemzet identitásának őrzője volt”.
Az 1992-es deklarációt Franjo Kuharic bíboros, akkori zágrábi érsek is üdvözölte. „Azért ítélték el, mert fellépett a kommunista bűntettek ellen, illetve azért, mert fellépett az üldözöttek védelmében a második világháború viharaiban” – jelentette ki Kiharic, aki azt is megjegyezte, hogy a parlamenti deklarációval ez a kérdés le is van zárva a katolikus egyház számára.
Boris Stepinac azonban úgy véli, elismerésre méltó ugyan a horvát szábor több mint 24 évvel ezelőtti deklarációja, „ám ismerni kell a teljes igazságot Alojzije Stepinacról”. Mint mondta, a család nem vádolni akar másokat, hanem rávilágítani az akkori történésekre. A fiatal generációnak is el kell magyarázni, mi történt. Kezdeményezését azzal magyarázza, hogy az ítélet során legalább ötven tanút hallgattak meg, olyanokat azonban nem idéztek be, aki a bíboros védelmében szólhatott volna fel. „Csak az akkori, hiteles dokumentumok alapján lehetne feltárni a teljes igazságot” – fejtette ki. Az ítélet revízióját egy 2009-es törvénymódosítás tette lehetővé. Akkor a horvát katolikus egyház hivatalos lapja, a Glas Koncila írta meg először, hogy lehetővé válhat az ítélet felülvizsgálata.
Az ítélet felülvizsgálatában komoly szerepe lehetett egy 2008-as konferenciának is, amelyen jogászok, történészek taglalták ezt a kérdést Lepogavában, azon a településen, ahol egykor a bíborost tartották fogva az ottani börtönben. Többen úgy vélték, hogy a döntéssel a „kommunizmus áldozatainak” állítanának nemcsak emléket, hanem ráirányítanák a figyelmet sorsukra.
A revízió egyik legnagyobb híve, az áprilisban elhunyt Zeljko Horvatic, aki Zágrábban elismert jogi szakértőnek számított, kifejtette, az ítélet nem Stepinac rehabilitálását jelenti, még csak nem is új eljárást, mivel nincs szükség a bizonyítékok újbóli előtárására. Így azonban még inkább felmerül a kérdés: akkor mégis mi értelme az egésznek? Horvatic akkor úgy vélte, ezt az emberi jogok, illetve a jogállamiság is megköveteli.
Joraj Batelja, a néhai bíboros boldoggá avatási eljárásának fő kezdeményezője ugyanakkor – Franjo Kuharic egykori véleményéhez csatlakozva – úgy vélte, teljesen szükségtelen volt az ítélet felülvizsgálata. „Ez egyenesen abszurd” – jelentette ki a politikus, aki már 2008-ban bírálta a „lepoglavai bölcsek” felhívását. „A bírósági eljárás felújítása teljesen értelmetlen, inkább károkat okoz. Mártírnak tartjuk őt, ezt a státuszát azonban negatívan befolyásolja egy új ítélet. A katolikus egyház számára végképp értelmetlen, hiszen sosem kérdőjeleztük meg a hit iránti elkötelezettségét, emberi nagyságát. S ami a legfontosabb, nincs szüksége erre a nemzetnek sem, hiszen a horvátok sosem kételkedtek abban: szent volt” – fejtette ki.
Az eljárás megindításának időzítése biztosan nem véletlen. Ferenc pápa áprilisban ugyanis Stepinac szentté avatási eljárásának felfüggesztése mellett foglalt állást, s katolikus és pravoszláv szakértőkből álló bizottságot hozott létre, amelynek az a feladata: vizsgálja ki a főpap II. világháborús szerepét. Ferenc pápa személyesen döntött Boldog Alojzije Stepinac szentté avatási eljárásának szüneteltetése mellett, miután Irinej szerb pátriárka levélben tiltakozott ez ellen.
Belgrádban azzal vádolják a horvát bíborost, hogy nem határolódott el nyilvánosan a szerbek és a zsidók tömeges likvidálásától. Előzőleg Irinej a levélben azt állította, Stepinac támogatta a fasiszta Független Horvát Államot (NDH), s „erőszakosan” keresztelt meg pravoszláv híveket, illetve támogatta a rasszista törvényeket.
Hyacinthe Destivelle, a katolikusok és ortodoxok egységének megteremtésével foglalkozó Istina központ igazgatója a Szentszék félhivatalos lapjában, a L’Osservatore Romanóban még januárban azt írta, hogy a pápa számára nagyon kényes kérdés Stepinac érsek szentté avatásának ügye, mert Ferenc szívén viseli a pravoszláv egyházzal való kapcsolatok javításának sorsát. Ennek keretében februárban történelmi csúcstalálkozón vett részt Kirill moszkvai pátriárkával.
A pápa Belgráddal is kiegyensúlyozott viszonyra törekszik, amit az is bizonyít, hogy tavaly szeptemberben Tomislav Nikolic szerb államfőt is fogadta. Hírek szerint biztosította belgrádi vendégét arról, hogy nem sietik el a szentté avatást. Nikolic utólag azt közölte, elmondta a pápának, hogy Stepinac „negatív szerepet játszott a második világháború alatt”, s nem emelt szót „az ellen, hogy embereket csak azért gyilkolnak meg, mert nem katolikusok”. Horvátországban ezzel szemben hősies személyiségként tekintenek az egykori zágrábi érsekre, aki „szembeszállt a kommunizmussal”.