Orbán Viktor a népvándorlás jellegét igen sajátosan értelmezi: honvédelemről beszél, a magyar nép leigázásának veszélyeiről akarja a nemzetet meggyőzni. Ezek már nem a mérsékelt polgári nacionalizmus érvei, sokkal inkább a radikális jobboldalé. Nem a háború elől menekülő, családját féltő emberek ösztönös, esetleg tudatos védekezési reflexeit látja érvényesülni a jelenségben, hanem a bebocsátást kérő etnikumok törekvéseinek lényegét akarja demonizálni, s ezzel távol tartani hazánk határaitól. Féltik a lakosság többségét kitevő kereszténységet az iszlámosodástól, tradicionális nyelvünket, kultúránkat, szokásainkat a keleti hatásoktól, sőt, uralmától. Ez a rasszizmus, az idegengyűlölet legkegyetlenebb formája. Feltételezi ugyanis, hogy egyes népek a fejük búbjától a talpukig gonoszok, rosszindulatúak. Nyilván ilyenekkel minden nép estében találkozni, de ez általában a kisebbséget jeleni. A démonizálás a faji alacsonyabb-rendűség ideológiájának egyik félreismerhetetlen formája.
Ellentmondás látok a magyar "faj" idealizálása, felsőbbrendűségének propagandájában és az iszlám kisebb csoportjaitól való tudatosan gerjesztett idegenkedés között is. Nem igaz, hogy iszlám indíttatású terrorizmus azóta van, mióta népvándorlás indult meg Európa felé. Merényletek korábban is voltak, bár kétségtelen számuk némileg megnőtt, miután kontinensünkre immár többen és könnyebben léphetnek be. Azt felelősséggel állíthatom, hogy akik a földönfutást választották, többsége jó szándékkal kísérli meg a bevándorlást. Azonban az is kétségtelen, hogy fogadtatásuk, a velük szemben alkalmazott bánásmód szerepet játszhat a menekültek között megbúvó potenciális terroristák befolyásának felerősödésében. Kezeljük őket szolidárisan, humánusan, segítőkészséggel, s nem lesznek alanyai a terroristák szirénhangjainak.
