Úgy tűnik, a népvándorlást nem tudják (vagy nem akarják) megállítani. Ha Magyarország földrajzilag kikerülhető lenne, az Európai Uniónak semmi gondja nem volna, akkor Brüsszel diktálna (a német-francia) érdekek szerint, a tagállamok pedig - mint jó katonák - engedelmeskednének. Ám egy rozsdás csavar szorult a gépezetbe, mely nehezíti a központi elgondolások valóra váltását. Ez a kuruckodó elem (nevezzük Orbán Viktornak) ellenáll, a hős hazafi pózában tetszelegve igyekszik megtorpedózni az Unió nagyhatalmainak szándékait. Ő a XXI. század Rákóczi Ference, Kossuth Lajosa, az öncélú magyarság vezére, aki megmenti népét az imperialista elnyomatás alázatától, s a legújabb kori tatárjárás borzalmaitól. Megítélésem szerint egyik félnek sincs igaza: nem lehet kategorikusan megtagadni a bevándorlást, mint ahogy kategorikusan, szelektálás nélkül támogatni sem a tömeg folyamát. Senkit, vagy mindenkit!? Így nem lehet a képletet felállítani. Brüsszelnek, a tagállamokkal történő megegyezés alapján ki kellene építeni egy Görögországot, Bulgáriát, Macedóniát, Szerbiát, Horvátországot, Magyarországot, Ausztriát érintő korridort, mely biztosítaná a menekültek szabad elvonulását a célország felé. Nem tartom helyesnek, ha a belga fővárosban döntik el, melyik ország mennyi menekültet fogadjon be. Ezt döntsék el a tagországok - lehetőségeik és szükségleteik szerint. Ennek anyagi következményeit Brüsszelnek, vagyis a közösségnek kellene magára vállalnia.
