Semmi jele sem mutatkozik annak, hogy akár a franciák, akár az angolok kezdenék belátni, hogy az a cél, amelyre törekszenek, számukra elérhetetlen. Rohamaik minduntalan megújulnak, ágyúiknak ezrei dübörögnek tovább. Az ágyúdörgés sohasem szünetel, de a német vonalakban sem mutatkozik a gyöngülés jele; a németek úgy állanak, mint rendíthetetlen fal, amiely vasból épült és vérrel van összepréselve. A Somme és az Ancre között körülbelül 1.250.000 ember és 7—10.000 ágyú áll szemközt.
Nemcsak ennek a világháborúnak, hanem az egész világtörténelemnek legnagyobb csatája ez. Ha a németeknek az a számítása, hogy ellenfeleik eddig egynegyed millió embert veszítettek, csak a legtávolabbról is helyes, akkor mindkét részen több mint háromszázezer ember a veszteség.
A Somme és Ancre között tomboló ütközetekben minden képzelhető fegyver használatos: husángok, dorongok, jókora kődarabok, balták, ásók ós kapák, szekercék, középkori katapulták, de olyanok, amelyek kövek helyett egész sziklarétegeket hajítanak. Csak természetes, hogy ilyen fegyverek használatával együtt jár a legirtózatosabb kegyetlenség. Mindkét részen egész zászlóaljak, sőt egész ezredek válnak harcképtelenekké. Ilyen küzdelem nem tarthat sokáig.
Az ezreket pusztító angol offenzíva
Semleges haditudósítók beszéltek fogságba jutott angol tisztekkel és katonákkal. Ezek a Somme mellett vívott csatában az angolok részéről szenvedett veszteségeket óriásiaknak mondják.
Picardiában az angol sereg három egymásra következő napon a haditudósítók hozzávetőleges számítás szerint 1035 tisztet vesztett el és 4321 olyan altisztet, akik tisztek hiányában kisebb csapatokat vezényeltek.
Haig tábornok több jelentésében a kedvezőtlen időjárást okolja az angol hadműveletek lassúságáért, holott a vele együtt irányító Foch francia tábornok nyíltan rámutat arra, hogy az angol hadműveletek azért akadtak meg, mert alig van tiszt.
Népszava 1916. július 31.
