Harrach Péter képviselő a Városliget védelméért küzdő környezetvédők ellen eléggé (és tőle szokásos) álságos módon próbált érvelni. Szerinte jó, ha valaki szereti a zöldterületet, de környezetünkhöz a szép építmények is hozzátartoznak. Aki egyoldalúan csak a zöldterület védelméért száll harcba, az szélsőséges környezetvédő, mert negligálja az alkotásokat. Most ha ezek után a kormány célját két területre terjesztjük ki, nevezetesen a Harrachot megihlető Városligetre és a Nyugati pályaudvar mögötti "dzsuvás" területre, akkor itt valami kétszeres fonákság jön ki. Van egy szép nagy zöld terület, a Városliget, amit persze lehetne még nagyobbá, még szebbé tenni, a felesleges és elhanyagolt épületeket lebontani, hogy igazán Budapest tüdeje és a lakosok, turisták, fegyelmezett kutyák szép parkja legyen, mint a londoni Hyde park. Ezzel szemben erre a szép, az előzőeket megvalósítva gyönyörű helyre múzeumokat akarnak betuszkolni. És van a Nyugati pályaudvar mögötti igen nagy terület semmi zölddel (legfeljebb ecetfával), elhasznált sínekkel, a korábbi vonatközlekedés miatt olajjal átitatott senki földje. Kiváló terület lenne a Városligetbe erőszakolt múzeumok elhelyezésére (a szennyezett talaj kivétele jó mélyre a múzeum alapozásához, mélygarázsokhoz). Ezzel szemben itt zöldterületet, parkokat akarnak kialakítani. Hát nem egyszerűbb, hogy a zöldterület (Városliget) maradjon zöldterület, a lepusztult senki földje pedig legyen múzeumi negyed? Ezt akarnák a környezetvédők, szemben Harrach állításával. Tudja ezt Harrach is, csak Oszkárral szemben (Verdi, Álarcosbál : "Oszkár tudja de nem mondja") az ellenkezőjét mondja.