2014 májusában, az idegenforgalmi szezon kezdetén állítólag világörökségi aggályok, illetve üzleti viszályok miatt lezárták a Citadellát, és a korábbi állapotok azóta sem álltak helyre – a turisták bosszúságára. Ugyanakkor a Népszava már akkor arról értesült, hogy sokkal valószínűbb: a kormány meg kívánja valósítani a felcsúti aréna építészeti megálmodója, a 2011-ben elhunyt Makovecz Imre gellérthegyi terveit. Az ő elképzelései szerint Magyar Panteont kellene létesíteni a város szirtfokán, a Citadella falazatán kívüli körsétányon pedig Hungarikum utcát létesíteni.
Makovecz a panteon terveit nem felkérésre készítette, hanem - mint az Indexnek 2008-ban fogalmazott - "a Jóisten szórakoztatására". Nem várta el, hogy ezeket valaki is megvalósítsa, mert szerinte a realitás az Úristentől jön, nem pedig a politikusoktól. Ugyanakkor bízott abban, hogy "egyszer megjön majd a politikusok esze, leesik nekik, hogy mit kéne tenniük", és akkor tervei akár meg is valósulhatnak.
„A panteonban emléket állítanánk az összes fontos magyar személyiségnek Árpád királyunktól napjainkig. Gondoljunk csak bele, milyen lenne: halottak napján a fél ország összegyűlne ott" - nyilatkozta akkor.
Eltűnik a Szabadság-szobor? FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Makovecz e témában 2011-ben így írt: "fontosnak tartom a Citadella teljes átalakítását, jelenlegi állapotának felszámolását, és egy új, egységes magyarságtudatot és hagyományt megjelenítő építmény létrehozását."
Elképzelhető, hogy most jöhetett a politikusok esze, meg el az ideje annak, hogy Makovecz álma - annak minden üzleti, és politikai hasznával együtt - a kormány révén megvalósuljon. Orbán Viktor ugyanis 2013 őszén - a maga nemében példa nélküli - határozatot fogadtatott el az építész életművével kapcsolatban. Ennek értelmében leszögezték: a kormány Makovecz Imre hagyatékának méltó gondozása érdekében (...) felhívja a Miniszterelnökséget vezető államtitkárt, a belügyminisztert és az emberi erőforrások miniszterét, hogy tekintsék át Makovecz Imre hátrahagyott terveit és az Országos Főépítészi Iroda bevonásával vizsgálják meg, hogy mely tervek érdemesek megvalósításra.”
Időközben újabb és újabb tervek láttak napvilágot. Ha a két évvel ezelőtti hivatalos bejelentéseknek alapjuk lett volna, akkor már egy éve sikló járna a Gellérthegyre. Az úgynevezett Rác Sikló is milliárdos magánüzlet lehet, ha majd kitiltják a buszos turistákat a Citadella környékéről. Akkoriban talán nem is véletlenül sokan Kishantoshoz hasonlították a gellérthegyi ügyet, illetve a Citadella teljes jövedelmének "átcsatornázását" látták a háttérben.
Várható, hogy a Citadella nagy hasznot hozó, teljes körű üzemeltetése új - magán - kezekbe kerül, erre az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő 2014-es közleménye is utal: „a terület konkrét vagyonkezelő felé történő átadása egyeztetés alatt van, az ezzel kapcsolatos tárgyalások folynak”.
A már említett sikló – aminek építése azóta sem kezdődött el - bejárata közvetlenül a Rác Fürdő, és Hotel mellett, a Hegyalja út alatt kialakított aluljáróból nyílna. A pálya alsó, Orom utcáig tartó, mintegy száz méteres szakasza alagútban futna, majd a felszín felett 2,5-3,5 méter magas hídszerkezeten haladna a Citadella sétányig. A Budavári Siklóhoz hasonlóan a vasútpályán két kötélvontatású kocsi közlekedne, de itt egy nyomon, a pálya felénél kitérővel. A két, egyenként 40 férőhelyes kabin óránként 540 fő szállítására lehet alkalmas, és a nap 24 órájában közlekedne majd. A környezetbarát beruházás magánbefektetők pénzéből, közpénzek felhasználása nélkül valósulna meg, a Fővárosi Önkormányzatot az üzemeltetés során sem terhelné semmilyen pénzügyi kötelezettség – állították akkor. A BKK korábbi közlése szerint a sikló attrakció lesz, amit nem csak a külföldiek, hanem a magyarok többsége is felkeres majd. „A beruházás járulékos haszna lehet, hogy ösztönzőleg hat a Citadella erőd hasznosításának korszerű újrafogalmazásához...”
A közlekedési cég már korábban is jelezte, a sikló révén a Gellérthegyre irányuló turistabusz-forgalom megszüntethető. A személyautók a Hadnagy utcában kialakított felszíni parkolóban állhatnak majd meg, a turistabuszok pedig a Hegyalja út és Krisztina körút sarkánál épülő, kör alakú buszparkolóban. Ott egy vasúti fordítókorong segítségével sugárirányban 13 busz parkolhat.
A buszok kitiltásával, és gellérthegyi parkolás megnehezítésével a sok százezres látogatóforgalmat így a siklóra terelik, jókora profitot biztosítva a magántulajdonosoknak. Két éve négymilliárd forintra becsülték a sikló-beruházás költségeit.
Ám nem csak a sikló, a Citadella magánkezekbe juttatásával kereshetnek őrült pénzt néhányan, hanem a megfelelő telkek megszerzésével is.
Áron alul jutott hozzá egy budapesti 1620 négyzetméteres, műemléki jelentőségű telekhez egy zavaros hátterű cég - írta tavaly tavasszal a Figyelő. A Gellérthegyen fekvő Bérc utcai telek korábban közparkként funkcionált, egészen 2012-ig, amikor is Bagdy Gábor (KDNP) pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes javaslatára az értékesíthető ingatlanok közé sorolták. Ebben az sem gátolta meg a fővárost, hogy UNESCO világörökségi területről van szó, ugyanis a fővárosi kormányhivatal akkori indoklása szerint a Bérc utca 6/B beépíthető és olyan építészeti alkotást építenek ott fel, amely nem károsítja a terület összképét.
A Bérc utca az ország egyik legdrágább utcája: lélegzetelállító panoráma nyílik a városra, így nem véletlen, hogy itt csak a leggazdagabbaknak van házuk, a többmilliós sport- és luxusautók a mindennapok részei. Itt bérel lakást Szíjj László, a Duna Aszfalt tulajdonosa és a Dolcer-alapító Gattyán Györgynek is van ingatlanja az utcában.
A hetilap értesülései szerint rekordgyorsasággal készült el az 1620 négyzetméteres telek értékbecslése, ennek során viszont nem vették figyelembe a szomszédos ingatlanok értékét: kalkulációk szerint a szóban forgó telken egy kész épület 2 milliárdot is megérhet. A potom áron meghirdetett ingatlan 2012 decemberében került árverésre, de mindössze ketten licitáltak rá: a Tief Terra Kft. és az Albers Ingatlan Kft. - utóbbi cég visszalépett, így versenytárs hiányában kikiáltási áron, 376 millió forintért a Tief Terráé lett a telek. Az Alberst az árverés előtt néhány nappal alapították és később nulla forint árbevétellel meg is szüntették, azaz vélhetően csak a terület megszerzésére hozták létre a céget. Az adásvétel nem csak a gyanúsan alacsony vételár és a valódi versenyeztetés hiánya miatt lehet érdekes: a nemzeti vagyon értékesítéséről szóló jogszabály ugyanis kimondja, hogy nemzeti vagyon tulajdonjogát csak átlátható szervezet részére lehet átruházni – ennek a feltételnek pedig a Tief Terra közel sem felel meg. A vállalatról csupán annyit lehetett tudni, hogy a Svájcban bejegyzett cég többször együtt dolgozott a Duna Aszfalttal, ami Szíjj érdekeltségébe tartozik. Az építkezés 2014 októberében indult meg, a kivitelező pedig nem más volt, mint Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester vállalata, a Mészáros és Mészáros Kft.
Víziók a hegyről
Széchenyi István már 1843-ban hosszabb tanulmányban foglalkozott az úgynevezett Üdvleldével, amely a nemzet nagyjainak temetkezési helye lett volna. Elhelyezéséről a következőket írta: „…tán még is lehetne alkalmasb helyzetet feltalálni, például a’ Sz. Gellért hegyét, melly egy martir után nyeré nevét, és ekkép nem egy politikai vagy közvéleményi martír felfogadására volna ez okbul is alkalmasb…”
Medgyaszay István építész előbb 1903-ban foglalkozott egy ide képzelt panteon terveivel, majd ezeket 1906-ban átdolgozta: egy kupolás épületet álmodott, s a kupola itt a magyar koronát formázta volna. Medgyaszay szerint a panteon kupolacsarnokában helyezhetnék el a Feszty-körképet is. Az épülethez, egyáltalán nem mellékesen, harmonikusan megtervezte az egész hegy út- és feljárórendszerét. Még egy liftet is a hegy dunai középtengelyébe.
Hasonló terveket dédelget egy jelenlegi kezdeményezés, a Koronakilátó. Ötletadói egy majdnem 40 méter magas Szent koronát álmodnak a hegytetőre, melyben idegenforgalmi és vendéglátóipari egységek működnének. A jelenlegi látványtervek szerint a korona előtt a Szabadság szobor a helyén maradna. (Jellemző, hogy a vita egyebek mellett arról folyik, legyenek-e csüngők a koronakupolán vagy sem.)
Szentjóbi Tamás 1992-ben négynapos akcióval fehér „zsákot” húzott a szoborra, amelytől az megjelenésében szellemalakká vált. E szimbolikus tréfa átkódolta a szobor nyomasztó tartalmait. Magában az akcióban is – hogy létrejöhetett – ott rejlett a szabadság.