Örvendetes jelenségre hívja fel figyelmünket az újság július 14-iki száma: "Drasztikusan nő az idősek aránya". Egy biztató tendenciáról van szó, melynek társadalmi hasznossága felmérhetetlen. Az életkor ilyetén kitolódása a nagy élettapasztalatokat szerzett emberek millióit menti meg a közösségek hasznára. Ne tekintsünk az idősebb, kiszolgált emberekre úgy, mint a társadalom növekvő, egyre kényelmetlenebb terhére, amelytől mielőbb meg kell szabadulnunk. Kifogásolom azonban a cikkírónál, hogy ezt a jó hírt olyan jelzővel köti össze (drasztikus), mely nincs összhangban a tünet optimista tartalmával. Az inkriminált szó magyar fordítás szerint erőszakosat, kíméletlent jelent (lásd: idegen szavak szótára), negatív, elítélendő, nem kívánatos dologra alkalmazhatjuk. A statisztikusok szerint a nők esetében 75, a férfiaknál 72 esztendő az átlagéletkor. Ma már ez nem jelent matuzsálemi kort. Ha ezt az örvendetes jelenséget összevetjük azzal, hogy e pozitív trendet nem kíséri az újszülöttek számának növekedése is, akkor valóban kialakul egy népesedési diszharmónia, mely - megoldatlansága esetén - válságba sodorhatja a társadalmat. Ám ennek megelőzése nem az öregek számára fenntartott Taigetosz lenne, hanem olyan szociálpolitika, mely serkentőleg hatna a születési arányokra.
