Honnan származik és mikor keletkezett ez a mondás, nem tudjuk, de hogy már évszázadokkal ezelőtt, az biztos. Egy kis ország, kis fővárosa katedrálisának bejárati ajtaján, az ország híres püspökeinek bronz domborítással készült képmását – utalva a címbeni közmondásra, és arra, hogy a középkorban a tolvajnak a kezét megcsonkították – kéz nélkül ábrázolta a művész. Utalva arra is, hogy az egyház vezetői is elsősorban a saját érdekeiket tartják szem előtt, minden cselekedetüknél. Ez rögtön beindította a magyar turisták fantáziáját: milyen látványt nyújtanának azok a fideszesek, és koalíciós partnereik, a KDNP képviselői, akiknek korrupciós ügyeitől hangos a magyar és a nemzetközi média? Ott ülnének a parlamentben, és nem volna kezük, amivel a gombokat nyomkodják, és saját kis vagyonkájuk tovább szaporítását segítsék. Vagy miként lehet hiteles az a gyóntató pap, aki az Istentől kapott felhatalmazás alapján, a bűneink alóli feloldozást magára vállalva, elköveti azokat a bűnöket - lásd például pedofília, a háborús fegyverek megáldása, vagy régebben a bűnösök vízbefojtása, gályarabságra ítélése, boszorkányégetés.
Úgy tűnik, Ferenc pápa is kevés sikerrel jár, amikor hiába próbálja távol tartani az egyház vezetőit és papjait az aktív politizálástól, a szószékről való választási agitációtól, saját példáján keresztül pedig a puritánságra, a földi örömök hajszolása helyetti türelmességre, a menekültekkel szemben felebaráti szeretetre bírni. Hívő katolikusaink ma is ott ülnek a parlamentben és megragadnak minden alkalmat, hogy Jézus tanításaitól eltávolodva, a jelenleg regnáló politikusokat segítsék, támogassák a hatalom megtartatásában, miközben már rég az ellenzék soraiban kellene helyet foglalni, ha a „mezítlábas” halász, Péter apostol tanításait komolyan vennék, és nem az oligarchák és újgazdagok, szekerét tolnák. Assisiben járva Ferenc pápa sem a városvezetőivel, hanem a szakszervezetek vezetőivel tárgyalt, mert csak ők azonosulnak az egyház tanításával, a szegények, a rászorultak segítésével.