Az 1990-es évek óta fokozatosan csökken a kendertilalom támogatóinak száma az Egyesült Államokban, ennek eredményeként 2011-re a legalizáció híveinek aránya 50 százalékra emelkedett, azóta pedig néhány százalékkal vezetnek a törvényes kannabisz-szabályozás hívei. Az amerikai vélekedés megváltozása a fű irányában a 60-as években kezdődött, elsősorban a hippimozgalomnak köszönhetően, amely felfedezte magának az addig elsősorban feketék és mexikóiak által használt marihuánát.
Teli börtönök
A törvényi szigorítás sem jelentett megoldást, a 70-es évekre USA-szerte megnőtt a marihuána fogyasztás, és nemcsak az alkalmi fogyasztók tábora növekedett, hanem a kannabiszt rendszeresen szívók száma is. A National Institute on Drug Abuse felmérése szerint 1979-re az amerikai gimnazisták 60 százaléka szívott életében legalább egyszer marihuánát, és legalább 10 százalékuk vált napi fogyasztóvá. Ez a tendencia napjainkig tart.
A kannabisz használóinak és támogatóinak száma azonban sokkal gyorsabban növekedett, mint ahogy a törvényi szabályozás liberalizációja. Még a múlt század 50-es éveiben is arra hivatkoztak, hogy a marihuána használata gyilkosságra, erőszakos cselekedetekre késztet, függőséget okoz és elmebajhoz vezet, hatása alatt nőket erőszakolnak meg, stb. Az úgynevezett Reefer Madness Movement hatása hatalmas károkat okozott a kender "hírnevének". Mint a TASZ Kenderkönyve is felhívja a figyelmet, az ENSZ 1961-es egyezményébe főleg amerikai nyomásra került egy csoportba a kender a heroinnal. 1970-től négy év alatt egymillióan kerültek börtönbe marihuánaszívás miatt, ugyanakkor a fű volt a legerőteljesebben terjedő drog Amerikában. A marihuána napi politikai kérdéssé vált, de közben megerősödtek a liberalizálást sürgető programok. Nixon és Carter elnöksége alatt az USA több tagállama bűncselekmény helyett csak szabálysértésnek tekintette a marihuána használatát. A fogyasztók száma évről-évre tovább emelkedett, 1980-ra a becslések szerint 24 millió amerikai próbálta már ki a marihuánát - írja a Kenderkönyv.
A drogtörvényeket Reagan elnök tovább szigorította, az 1982-ben meghirdetett „drogháború” a kereslet visszaszorításában fokozott szerepet szánt a büntetőjogi eszközöknek. Az 1988-as törvény deklarált célja: drogmentes Amerika 1995-re. A szövetségi prohibíció (tiltás) erősítése miatt a korábban liberalizáló tagállamok is visszakoztak. Ennek ellenére a felmérések szerint 1995-ben a 12-17 éves korosztályban az 1979-től tartó csökkenés után ismét emelkedett a rendszeres fogyasztók száma. A 80-as években a tiltás hatására csökkent a marihuánával kapcsolatos bűncselekmények száma, a 90-es évek elejére pedig a heroin-, kokain-visszaélések és a szerhasználattal összefüggő erőszakos bűncselekmények váltak dominánssá. A közvélemény megváltozását a kenderrel kapcsolatban az is jelzi, hogy Clinton elnök elismerte, fiatal korában szívott füves cigit, bár hozzátette: "nem tüdőzte le".
Hippik és Vietnam
Clinton fiatal kora a 60-as éveket jelenti. A hippimozgalomhoz köthető a 60-as években lezajló változás. Attól kezdődően a marihuána fogyasztása már nem csak a szubkultúrás rétegcsoportokat érintette. Ez volt az első alkalom, hogy a középosztálybeli fiatalok tömegei is megismerkedtek a marihuánával, és a füvezés innentől kezdve már nem számított lázadó különcök szűk rétegeire korlátozódó devianciának. A Wikipédia szerint a 60-as években a Száll a kakukk fészkére írójának, Ken Keseynek fontos szerepe volt elsősorban az Egyesült Államok nyugati partján a marihuána és más pszichotróp szerek rekreációs használatának előmozdításában, illetve annak népszerűsítésében. Bejárta Amerikát, Merry Pranksters nevű csoportjával, vonzotta a média figyelmét, fiatal felnőttek tömegeire volt hatással. A hippik a marihuána használatát az alternatív gondolkodási képesség eszközének tekintették. Ráadásul a mozgalom tagjai közül több százezren hagyták el a nagyvárosokat, és vidéki településekre költöztek, ahol a kommunális életmód kialakítása érdekében alternatív gazdaságokat, közösségeket hoztak létre Észak-Kaliforniában, Coloradóban, Új-Mexikóban, New Yorkban és más államokban.
Ugyanakkor a vietnami háborúban az amerikai katonák tömegei találkoztak a marihuánával, amelyhez Vietnamban és a környező országokban kvázi legálisan juthattak hozzá. A Vietnamból hazatérő katonák nem tettek le a marihuána fogyasztásáról, ráadásul orvosok, kutatók is kísérleteztek a kannabisszal. Mindez jócskán hozzájárult ahhoz, hogy egyre nőtt a marihuána használók száma az Egyesült Államokban. Erre közvetlenül a törvényi szigor volt a válasz: 1970-ben létrejött az ellenőrzött anyagokról szóló törvény. Ez a marihuánát a legszigorúbban megítélt drogok közé sorolta, amelyek semmilyen gyógyhatással sem rendelkeznek, kizárólag káros hatásaik vannak, és még a tudományos célra való felhasználásukat is szigorú feltételekhez kötötte. Ekkor került a marihuána a heroin, az LSD, a meszkalin mellé.
A legalizáció útján
Ugyanakkor a marihuána gyógyhatásának megkérdőjelezését és káros hatását semmilyen hitelt érdemlő bizonyítékkal sem tudták alátámasztani. Emberi egészségre gyakorolt hatása ugyan máig vitatott, az azonban ma már elismert, hogy a marihuána olyan tulajdonságokkal bír, amelyek az orvoslásban meghatározóak. Ennek is köszönhető, hogy néhány éve a nagy fájdalmakkal járó betegségek bizonyos típusainál, valamint az asztmánál a kender orvosi alkalmazása néhány tagállamban legálissá vált. Először 1996-ban Kaliforniában - helyi népszavazás nyomán - vált gyógyszertárakban is hozzáférhetővé is a növény. Az egészségügyi célú kannabiszt nagy mennyiségben termesztik. A fogyasztás feltétele, hogy a betegek rendelkezzenek az orvosuktól kapott recepttel. Az ajánlás beszerzése körülbelül 100 dollárba kerül az orvosnál, de szinte bárki megkaphatja.
Kalifornia mellett - bizonyos feltételekkel - ma már több tucat államban engedélyezik a marihuána orvosi célú alkalmazását. Az első liberalizáló államok között volt Arizona, Alaszka, Nevada, Oregon, Washington, Maine, és Hawaii is. A 90-es évek végétől Kanadában a gyógyíthatatlan, halálos, vagy erős fájdalmakkal járó betegségben szenvedő, és más gyógyszerekre nem reagáló betegek orvosi rendelvényre termeszthetnek és tarthatnak maguknál marihuánát. Hollandiában - ahol korábban is megtűrték a kender rekreációs célú fogyasztását - 2001 elejétől törvény is engedi a kender gyógyászati alkalmazását. Az orvosi marihuána használatát Hollandiában egyébként az egészségbiztosítási pénztár is támogatja.
Miután a drogkérdésekben konzervatívnak számító WHO, az Egészségügyi Világszervezet is a drogfogyasztás dekriminalizálása mellett foglalt állást, az USA-ban egyre inkább terjed a liberalizáció. A The New York Times 2014 júliusában vezércikkben állt ki az országos szintű kannabisz-legalizáció mellett. Ezt megelőzte egy igazságügy-miniszteri állásfoglalás, amely a dekriminalizáció mellett kötelezte el magát. A NYT szerint a kannabisz nem ártalmatlan, a vele kapcsolatos aggodalmak hasonlóak az alkohol és dohány fogyasztásához kapcsolódó problémákhoz. Ugyanakkor azt írták, hogy ha mérlegre tesszük a tiltás és a legalizáció melletti érveket, akkor az országos legalizáció kerül ki győztesen az összehasonlításból. A kender tilalmát az alkoholtilalomhoz hasonlították, mondván, a tilalom több ártalmat termel, mint a jól szabályozott legális piac. A NYT felhívta a figyelmet, hogy az USA-ban csak 2012-ben 658 ezer embert állított elő a rendőrség kannabisszal kapcsolatos bűncselekmény miatt, és a rendőri szigor aránytalanul jobban sújtja a feketéket és latinokat, akik egyébként nem szívnak nagyobb arányban füvet, mint a fehérek. Rámutattak arra is, hogy a fű mértékletes fogyasztása nem okoz ártalmat az egyébként egészséges felnőtteknél, és hogy hamis az úgynevezett "kapudrog-elmélet", amely szerint a fű keményebb drogok fogyasztásához vezetne. A lap ugyanakkor 21 éven aluliak számára továbbra is tiltaná a kannabisz eladását.
2012 novemberében - párhuzamosan az elnök- és helyi választásokkal - három USA-tagállamban (Oregon, Colorado és Washington) tartottak népszavazást a kender rekreációs célú használatának és termesztésének engedélyezéséről. Oregonban és Washingtonban 1998, Coloradóban 2000 óta engedélyezett a marihuána gyógyászati célú alkalmazása. A legalizáció melletti kampányban az egészségügyi érveken túl szó esett arról, hogy a kender megadóztatása és legális forgalma új munkahelyeket teremtene, és komoly adóbevételt jelentene az államnak, megszűnne az illegális piac és az erre épülő bűnözés, így a rendőrség számára is lehetőség adódna más bűncselekményekkel foglalkozni.
2012 novemberében Colorado és Washington döntött a legalizáció mellett. Azóta - 2014 novemberében -, elsősorban a coloradoi legális szabályozás látványos eredményei láttán Oregonban, Washington D.C.-ben és Alaszkában is a legalizáció mellett döntöttek. Az oregoni szabályozás szerint a 21 év fölöttiek 8 uncia kannabiszt tarthatnak maguknál, négy kannabisz palántát nevelhetnek, az előállítás és az értékesítés pedig az állam feladata. A kendert árusító üzletekbe csak 21 év fölöttiek léphetnek be. Az USA fővárosában, Washington D.C.-ben a coloradóihoz hasonlóan is csak az arra kijelölt boltokban vásárolható kannabisz, amit közterületen nem lehet fogyasztani továbbra sem. Washington D.C.-ben két uncia az engedélyezett és három kannabiszpalántát nevelhetnek otthon a fogyasztók. Alaszkában, amely az elsők között, már 1975-ben dekriminalizálta a kender fogyasztását és 1998-ban engedélyezte a gyógyászati használatát, egy uncia marihuánát tarthatnak maguknál és hat palántát termeszthetnek otthon.
Ma már az USA csaknem 30 államában létezik a kender orvosi célú használatát szabályozó törvény, mely megszünteti a kis mennyiségű marihuána birtoklása miatti börtönbüntetést. Az amerikai törvények több mint 100 betegség kezeléséhez engedélyezik a marihuána használatot, közülük a leggyakoribbak a cukorbetegség, az Alzheimer-kór, a zöld hályog, valamint a rákos megbetegedéssekkel járó fájdalmak csökkentése, és a kemoterápia mellékhatásainak enyhítése.
Coffee shopok
A holland kannabisz szabályozás mindig is gyakorlati szemléletű volt, Az ország drogpolitikáját elsősorban az motiválta, hogy elválasszák a relatív alacsony kockázatú kannabisz piacát és fogyasztását a veszélyesebb drogokétól. Hatékonyan dekriminalizálták a személyes célú birtoklást és használatot felnőttek számára, miközben tolerálták a csekély mennyiségű kender árusítását is – ezek a helyek a híres holland „coffee shopok”. A coffee shopok szigorú engedélyezéshez kötve működhetnek, ennek része az életkori előírás, a más drogok árusításának - beleértve az alkoholt is - tilalma, továbbá az üzletek külső megjelenésére és értékesítésére vonatkozó szabályok. Ugyanakkor a 70-es években bevezetett holland rendszer nem problémamentes. Néhány déli határvárosban nehézségeket okoz a sok coffee shop látogató. Ám ennél is bizonytalanabb helyzetet teremt, hogy egy olyan nemzetközi keretrendszerben, amely szigorúan tiltja a legális előállítást, Hollandiában az árusítás megtűrt. Így a coffee shopok továbbra is illegális termelésből látják el magukat. Ennek köszönhető, hogy a 2010-es években szigorították a működésüket, például 2011-től az iskoláktól 250 méteres távolságon belül elhelyezkedő coffee shopok bezárását rendelték el. Az 1999-ben még 850 coffee shopból 2011 végére már csak 651 maradt. Ez alapján sokan úgy vélték, hogy idővel az összes coffee shop be fog zárni, ám ez nem így történt; a coffee shopokkal rendelkező községek száma nem változott.
