Messiásként várták három évvel ezelőtt Pep Guardiolát a Bayern Münchennél. Igazi forradalmat reméltek a katalán trénertől, aki mesterfokra fejlesztette a tiki-takát. Sokan úgy vélték, kivételes impulzivitásával sikerül még nagyobb tökélyre fejlesztenie a Bayern amúgy is szinte kifogástalan játékát, amely éppen érkezésének esztendejében, az edzőlegenda Jupp Heynckes vezetésével megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Guardiola személye garancia volt a sikerre, s arra, hogy az együttes úgy uralja majd Európa labdarúgását, mint néhány éve az FC Barcelona, vagy mint Puskás Ferenc időszakában a Real Madrid.
Nehéz azonban egyértelműen pozitív mérleget vonni a katalán tréner ténykedéséről. Kétségtelen tény, hogy a Bayernnek nem volt igazi ellenfele a Bundesligában ez alatt a három év alatt. A Thomas Tuchel vezette Dortmund idén megszorította ugyan, de arra azért nem volt reális esélye, hogy leszorítsa az első helyről Robert Lewandowskiékat. Guardiola azonban a nemzetközi kupában nem találta meg a siker receptjét.
Együttese 2014 óta minden esztendőben az elődöntőben búcsúzott, ami ettől a gárdától mindenképpen óriási csalódás. Előfordult olyan is, így 2014-ben, amikor egyértelmű vereséget szenvedett edzőként. Akkor az elődöntőben a Real Madrid kettős győzelemmel búcsúztatta Guardiola együttesét, ráadásul úgy, hogy idegenben szabályosan kiütötték a bajorokat: 4-0-ra nyert a királyi gárda. A katalán edző leckét kapott taktikai felkészültségből Carlo Ancelottitól.
Az olasz edzőfenomént tavaly meglehetősen kétes körülmények között, s sok szurkoló nagy felháborodására állította fel a kispadról Florentino Pérez klubelnök arra hivatkozva, hogy egy Real Madridnak minden évben trófeát kell szállítania, ez azonban ezúttal nem történt meg. Azt már nem említette meg, hogy Ancelottinak sorozatos sérülések miatt számos alkalommal egy sor sztárjáról kellett lemondania, s az is különösen hatott, hogy 2015 nyarára már feledésbe merült a sorban 22 mérkőzésig tartó győzelmi sorozat.
Miután Pep Guardiola meglehetősen korán, már tavaly decemberben közölte, hogy nem marad Münchenben, s a Manchester City kispadjára ül, a Bayern is gyorsan lépett, s bejelentette az akkor munkanélküli Ancelotti szerződtetését. Az olasz trénert nem várták olyan csinnadrattával, mint elődjét, de ez nem is olyan meglepő. Ő a béke, a nyugodtság embere Guardiolával szemben, aki mintha akkor érezné igazán jól magát, ha folyamatos feszültségben dolgozhat. Szinte vibrál körülötte a levegő.
Lehetséges azonban, hogy a münchenieknek most éppen Ancelotti nyugodt erejére van szükségük. Amikor hétfőn bemutatták őt a publikumnak, a háttérben egy film pergett, amelyen öt korábbi BL-diadalát idézték fel. Talán ekkor érezte először azon döntésének súlyát, hogy új otthonaként Münchent választotta. Egyértelművé tették számára, hogy a három azért nem olyan szűk esztendő után mit is várnak el tőle: a BL-trófeát. Mindenesetre Ancelotti arckifejezésén a megrettenésnek nyomát sem lehetett látni.
Az olasz tréner már beszédstílusában is merőben különbözik elődjétől. Guardiola gyorsan beszélt, sűrűn cserélte a német, angol és spanyol mondatokat. Ancelotti viszont alaposan megválogatta szavait, negyven percen át kimérten, a tőle megszokott higgadtsággal beszélt. Elképzeléseit vázolta fel, amelyek alapján mindenki megállapíthatta: egybecsengnek ezek a szurkolók vágyaival. Szíve szerint mindent megnyerne, ehhez azonban béke, nyugodt munka kell. Egyértelműen kiderült, Ancelotti alatt olyan hektikus pillanatokat nem élhet át a publikum, mint az előző három évben. Hogy a játékosoknak mit mutat, az persze egészen más kérdés.
Guardiola közismert volt arról, hogy megpróbálja sakkban tartani játékosait, szigora nem ismer határt. Ancelotti azért nem ennyire – fogalmazzunk így – ijesztő személyiség. Mindenhol kivívja magának a tiszteletet, de nem ismerik kivételesen szigorú trénernek. Cristiano Ronaldo egy ízben „nagy medvéhez” hasonlította, Zlatan Ibrahimovic pedig José Mourinhóval vont párhuzamot.
„José tudja rólad, milyen focista vagy, Carlo azonban emberként kezel”. Ismeri a játékosok egóját, jól kijön a labdarúgás „alfahímjeivel”, sosem volt gondja sem Ronaldóval, sem Ibrával. A klubelnökökkel sem rúgta össze a port. Egykor, még amikor az AC Milan trénere volt, gyakorta bukkant fel az öltözőben Silvio Berlusconi volt kormányfő, a lombardiai együttes most már csak korábbi tulajdonosa. A „Cavaliere”, azaz az olasz belpolitika „Lovagja” ilyenkor - tőle megszokott módon - előszeretettel viccelődött a játékosokkal, ami Ancelottit nem zavarta. „Az öltöző Berlusconié” – mondogatta.
Igazi úriemberként ismerik, s ez müncheni bemutatkozásakor is hamar kiderült róla. Agyba-főbe dicsérte elődjét. „Milyen nagyszerű munkát végzett!” – lelkendezett, s csak elismerő szavakkal illette új csapatát is.
Münchenben egy jól muzsikáló együttest vesz át, amely azért még rászorul némi gyakorlásra, függetlenül a sorban megnyert négy bajnoki aranyéremtől. A Bayern ráadásul tovább erősödött a Dortmundtól elorozott középhátvéddel, Mats Hummelsszel, valamint a 18 évesen Portugáliával Európa-bajnoki aranyérmet szerzett, jellegzetes rasztafrizurájú Renato Sanchessel.
Az olasz tréner elmondta, hasonló játékstílust képzel el, mint Guardiola. De hogy ez valóban így lesz-e? Okkal lehetnek kételyeink ezzel kapcsolatban. Guardiolával szemben ugyanis sosem volt igazán a tiki-taka nagy híve, ő inkább Heynckes követője: a gyors kontrákat, szép kombinációkat részesíti előnyben. Ancelotti mindenesetre azt mondta, „nem tervez forradalmat Münchenben”.