Lázár János kancelláriaminiszter néhány hete a Kormányinfón arról beszélt, hogy a választókerületében élők számára az EU-s csatlakozás nem hozta meg a várt eredményt. Nem történt meg a bérfelzárkózás a nyugati szinthez, és a dolgozók emiatt csalódtak. Ebből az egyszerű gondolatsorból jutott el addig, hogy nemmel szavazna, ha most lenne népszavazás az EU tagságról. Az Eurostat adatai alapján Magyarország 2004-es csatlakozása óta a 2014-ig eltelt évtizedben az euróra átszámított nettó átlagbérek közötti különbség az EU 28 tagállama és Magyarország között 21 százalékra csökkent. Azaz a bérek közötti „olló” ennyire szűkült. Amennyiben a legkorábban csatlakozó 15 tagországhoz viszonyítjuk a magyar béreket, akkor is látszik a különbség csökkenése. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy a környező országokban (Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Románia, Bulgária), valamint a velünk együtt csatlakozott balti országok (Litvánia, Lettország, Észtország) mi a helyzet a bérekkel, akkor látszik, hogy valami hiba került a magyar modellbe.
A vizsgált országokban a csatlakozásukat követően átlagbérük különbsége az EU átlaghoz viszonyítva évente átlagosan 3,6 százalékkal javult. Az EU-átlag és Magyarország közötti „olló” szűkülése azonban évi átlagban csupán 2,1 százalék volt. Ha a többi felzárkózó ország átlagával azonos mértékben növekedett volna a magyarországi bérszínvonal is, akkor ma nálunk a nettó átlagbér 22 százalékkal lehetne magasabb, azaz minden magyar munkavállalónak a jelenlegi 12 havi fizetése mellett még egy 13., egy 14. havi és még háromheti munkabért kellene kapnia.
Ha a versenytársaink képesek voltak nálunk nagyobb mértékben növekedni, akkor a probléma a magyar gazdaságpolitikában van.
Ennél is nagyobb gond, hogy a magyar megyék a bérszínvonalat nézve is teljesen egyenlőtlenül növekednek.
A politika világ sajátossága, hogy nincsenek benne univerzális tények. Azaz sokszor a valóság helyett abban hiszünk, amit az általunk preferált politikai közösség hirdet. A választó számára annak eldöntése ugyanis, hogy az EU valóban akadályozza-e a magyar bérfelzárkózást sokkal inkább érzelmi kérdés, mint ténybeli. Jó érzékkel erre játszik rá a magyar politikai elit. A Policy Agenda elemzése úgy látja: minden olyan tematizálási kísérlet, mint ami Lázár János miniszter EU-ellenes szavai mögött is van, valójában szavazatszerzési manőver. Így próbálják az EU-szkeptikus, vagy EU-ellenes szavazókat megkötni a Fideszhez, és elvenni a Jobbik elől a „teret”. Ezzel a politikai manőverezéssel csak akkor lehet probléma Magyarországon, ha a kilépés melletti érvek önálló életre kelnek, és egy ma még akár nem is létező politika erő felkarolja azokat, és végig viszi ezt a folyamatot.
