Orbán Viktornak megint sikerült csapdába csalnia az ellenzéket. Az októberi népszavazásra olyan kérdést vetetett fel, amelynél sem az igen, sem a nem szavazatnak nincs értelme. ("Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?") Mivel az Unió jelen pillanatban nem betelepítést kér, hanem a más országokba kerülő menekültek ellátásához való hozzájárulást, okafogyott a kérdés. És mennyivel másképp hangzana úgy, hogy "a fideszes többségű országgyűlés hozzájárulása nélkül". És mi lett volna, ha ugyanilyen kérdéseket tettek volna fel az alkotmánymódosítással, az internetadóval, a trafiktörvénnyel, a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban? ("Akarja-e, hogy a kormány az Ön hozzájárulása nélkül..."?) Az ellenzék demokratikus részének véleménye megoszlik. Vannak, akik azt javasolják, hogy "értelmezzük át" az igent, ruházzuk fel az Unió melletti kiállás értelmével, mások pedig inkább távol maradnának. Az első változat hátránya, hogy a feltehetően kevés számú igen legitimálja magát a kérdést, a második változat eredményét pedig hivatkozási alapként használhatná a kormányzat, ugyanúgy, mint a "nemzeti konzultációk" esetében. (Akkor a 8 millió kérdőívből csupán 1 milliót küldtek vissza, mégis ezt vették az egész népesség valós véleményének.) Én is azzal a módszerrel értenék egyet, amely a népszavazást úgy utasítaná el, hogy közben eleget tennénk állampolgári kötelességünknek is. Menjünk el szavazni, de húzzuk át magát a kérdést! Ha a leadott, de érvénytelen szavazatok száma elég jelentős lenne (30-40 % felett), az erőteljesen demonstrálná: nem értünk egyet a manipulációval. Vegyünk részt, de mondjunk nemet magára a kérdésre! Sem 1, sem 2, hanem X. Ezt a meccset újra kell játszani!
