A „Munkaadó" mai száma hosszasan foglalkozik szombati vezércikkünkkel, melyben felhívtuk volt a munkaadókat, hogy mondjanak le azon eredménytelen kísérletezésről, hogy a szakszervezetek mellőzésével egyéni munkaszerződéseket kössenek, mivel a termelés mai fejlettségének csakis a kollektív munkaszerződés-forma felel meg. A munkaadók lapja készségesen elismeri, hogy „a szocialista uraknak ez az üzenete tárgyilagos, higgadt és tisztességtudó hangon szól hozzánk, első ízben hosszú harcunkban". Mi is készségesen elismerjük, hogy a „Munkaadó" cikke, a vezérek személyes megtámadásától eltekintve, nyugodt és tárgyilagos hangon van írva, első ízben a „Munkaadó" fennállása óta! Most lássuk az érveket! A „Munkaadó" adatokat sorol fel arra nézve, hogy míg Angliában az összmunkásság 0- 86 százaléka volt sztrájkban és kizárás alatt 1905-ben, addig Magyarországon kerek 2 százalék. Ezt mi cikkünkben előre feltettük. De a „Munkaadó" nem cáfolja meg azt, hogy ezen sztrájkokra gazdasági szempontból szükség volt, hogy a munkabéreket az európai színvonalat legalább megközelítő színvonalra emeljük! Kérjük a „Munkaadóit, hasonlítsa össze például a berlini kőmívesek béreit a budapestiekével és a berlini élelmiszerárakat a pestiekkel!