Sokan már azt gondolták, hogy Andy Murray örökre a nagyok, Roger Federer és Novak Djokovic árnyékában marad: ez volt a 11. Grand Slam döntője, ám csak a harmadik diadalát könyvelhette el. Vasárnap azonban a skót teniszezőnek végre teljesült a nagy álma, s hazai közönség előtt nyert Wimbledonban, pályafutása során másodszorra.
Hogy mennyire várta ezt a pillanatot, nos, erről mindent elárult, amikor a kanadai színekben versenyző Raonic legyőzése után interjúra kellett mennie. Olyan szorosan szorította magához a nagy trófeát, mintha soha nem akarná kiengedni a kezéből.
„Természetesen teljességgel magától értetődik, hogy Wimbledon a legfontosabb torna számomra – jelentette ki a BBC-nek. – Nagyszerű győzelmeket arattam itt, de életem legcsúfosabb vereségei is ehhez a pályához kötnek. S ezen vereségek miatt is értékelem oly nagyra a diadalokat. Büszke vagyok arra, hogy a kezemben tarthatom a trófeát” – jelentette ki.
Bár Murray rendkívül szorgos versenyző hírében áll, karrierje nem ívelt úgy felfelé, ahogy azt tehetsége alapján remélték tőle. 2010-ben és 2011-ben bejutott az ausztrál nyílt teniszbajnokság, az Australian Open döntőjébe, de egyik alkalommal sem tudott nyerni. 2012-ben azonban győzött az US Openen, 2013-ban pedig Wimbledont is megnyerte, méghozzá a régi nagy rivális, Novak Djokovic ellen. Ugyanebben az évben a BBC Sport az év legjobb sportolójának választotta.
A két Grand Slam győzelem után mindenki azt várta, hogy eljött az 1987-es születésű teniszező ideje. Itt azonban komoly törés történt nála. Úgy döntött, kés alá fekszik, hátproblémái ugyanis egyre komolyabb gondot jelentettek számára a felkészülésben. 2014-ben az egész szezon során érződött rajta, hogy sérülése után nem tud csúcsformába kerülni.
„Az elmúlt években sokszor az lehetett az érzésünk, hogy ő az örök vőlegény a tenisz világában” – írta róla találóan a Der Spiegel. Az eltelt három évben ugyanis három alkalommal jutott be valamely Grand Slam torna döntőjébe, de mindannyiszor veszített. Háromszor pedig az elődöntőben kapott ki. Ezen találkozókon rendre Roger Federer és Novak Djokovic múlta őt felül.
Szakértők szerint Murray hátránya a többiekkel szemben az, hogy nem rendelkezik olyan kivételes technikával, mint a szerb, vagy a svájci teniszcsillag, e tekintetben azonban az utóbbi években gyengélkedő spanyol, Rafael Nadal is felülmúlja őt. Ezért szorgalmával próbálja behozni ezt a lemaradását, folyamatosan végez kemény fitneszgyakorlatokat. Különleges érzéke van ahhoz, hogy kiszámítsa az ellenfél következő ütését.
Tenyeresei rendkívül jól helyezettek. Ezt a képességét az egykori csehszlovák teniszcsillag, Ivan Lendl fejlesztette. Néhány éve amúgy is trend volt, hogy a nagy teniszezők egykori csillagot tesznek meg edzőjüknek: Djokovic Boris Beckert, Federer pedig Stefan Edberget választotta. 2014-ben aztán szétváltak Murray és Lendl útjai, idén azonban ismét alkalmazta őt edzői csapatában.
Sokan úgy vélik, hogy ez kiváló húzásnak bizonyulhat, mert Lendl taktikai szempontból is sokat segíthet a britnek. Murray egyébként Wimbledon előtt épp Lendl egykori nagy ellenfele, John McEnroe tanácsait kérte ki. Arra azonban nehéz megadni a választ, mekkora szerepe volt az amerikaiak egykori fenegyerekének Murray végső wimbledoni győzelmében. McEnroe ugyanis nem akart hivatalosan is edzője lenni, mivel nem kívánta feladni sportkommentátori posztját az ESPN-nél és a BBC-nél.
Murray tehát felnőtt, de még hosszú időbe telhet, amíg ő lesz az első számú teniszező az ATP világranglistáját toronymagasan vezető Djokovic helyett.