Rengeteg pénzből népszavazást szervezünk, megakadályozandó, hogy „Brüsszel diktátuma” következtében be kelljen fogadnunk 1294 bevándorlót. Plakátkampányra költöttünk irdatlan pénzt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, a „migránsok” veszélyesek, mert „elveszik a magyarok munkáját”.
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) viszont július 6-án közzétett egy nyilatkozatot, miszerint a nemzetgazdaságnak sürgősen szüksége volna 250 ezer bevándorlóra. A nyilatkozat nyomán egyre másra jelennek meg a hírek arról, hogy a Gazdasági Minisztérium, belátva a GYOSZ érveinek igazságát, a bevándorlással kapcsolatos törvény módosítását akarja kezdeményezni. Ha az így van, márpedig így van, akkor miért nem állítjuk le a népszavazási kezdeményezést, mint a nemzet érdekével ellentéteset?
Ha ez így van, márpedig így van, akkor miért nem hagyjuk abba a Brüsszel elleni propagandakampányt, tekintettel arra, hogy kiderült, a magyar nemzeti érdeket Brüsszel képviseli helyesen?
Ha az ember nem olyan magasan fejlett szakértő, mint akik kormányunk politikájához a szakmai hátteret kidolgozzák, hanem csak egyszerű újságolvasó magyar állampolgár, akkor még egy sor további kérdésre sem találja a választ. Ha oktatási rendszerünk azóta, amióta a Hoffmann Rózsa-Balogh Zoltán-féle drámai centralizációt végrehajtották, a PISA-felmérések szerint a középmezőnyből körülbelül a 30. helyre tolta hátra a magyar fiatalok tudását, és ezért a magyar fiatalok helyett megfelelő tudású külföldi munkaerőt kell importálnunk, miért nem állítjuk le ezt a kártékony oktatási reformot? Ha minden előrejelzés szerint ez az oktatási szisztéma egyre több olyan tudású fiatalt „termel”, akik csak munkanélküliként vagy közmunkásként tengődnek majd, miért nem változtatunk rajta? Ehelyett egyre kapkodóbb, egyre gyorsabban meghozott döntések sorát zúdítjuk a lakosság nyakába (például a szakgimnáziumok bevezetését, a földrajz tanítás értelmetlen korlátozását, a mindennapi dalolás elrendelését vagy az alapítványi iskolák ellen indított támadást említhetnénk.)
Ha százezerszámra mennek külföldre dolgozni a magyar szakemberek, miközben nálunk óriási hiány képződik szakmunkaerőben, miért csak az orvosok röghöz kötése jut eszünkbe például az egészségügyi szakgárda elvándorlása kapcsán? Miért nem próbálkozunk differenciált, teljesítményorientált béremeléssel? Mégiscsak olcsóbb és jobb lenne a magyar nyelvet ismerő, a kulturális hagyományainkat természetesként gyakorló munkaerőt foglalkoztatni, mint Ázsiából, Indiából, Arábiából importálni embereket!
Ha azt tapasztaljuk, hogy azok a nem piacbarát intézkedések, mint amilyen a visszamenőleges hatályú törvényhozás, vagy a bankok elleni támadássorozat volt, elűzte Magyarországról a tőkét és ennek következtében a magyar munkaerőt Nyugatra kényszerítette, olyan mértékben, hogy fontos lakossági ellátó szolgáltatások kerültek veszélybe, sőt, azt látjuk, hogy az ún. rezsicsökkentés minden propaganda ellenére nemcsak a háztartások kiadásait növelte végül, hanem le is rontotta a szolgáltatás színvonalát, miért nem térünk vissza a centralizált gazdaságirányításról a demokratikus gazdaságirányításhoz?
Sok kérdés volna még. Mint ahogy sok kérdést tettünk fel eddig is, amiket kormányzatunk nemzetellenes propagandának nevezett. De most már szeretnénk egyszer végre választ kapni. Végül is a nemzet talán éppen rólunk szól.
