Apáti Miklós 1944. július 5-én született Budapesten, 1962-ben vegyészmérnökként végzett. A következő nyolc esztendőben vegyésztechnikusként dolgozott, majd 1970-től a Hírlapkiadó Vállalat újságírója lett. Esztétika-filozófia szakon 1972-ben szerzett oklevelet, esti egyetemen. A Film Színház Muzsika rovatvezetője és a Kis Újság munkatársa volt 1973 és 1991 között, majd az Új Magyarországhoz távozott, ahol újságíró, de stratégiai igazgató és főszerkesztő-helyettes is volt. Ez utóbbi posztot látta el a Napi Magyarországnál is 1997–1998-ban. Utolsó munkaéveit szerkesztőségünkben töltötte, s immár súlyos betegsége miatt a Magyar Hírlaptól vonult nyugállományba.
Első verseskötete 1972-ben jelent meg Vándorút címmel, s a következő évben megkapta érte a Művészeti Alap elsőkötetesek író díját. József Attila-díjjal 1978-ban, Táncsics Mihály-díjjal pedig 1992-ben tüntették ki. Habár Apáti Miklós elsősorban költőként volt ismert, A Fekete Gén című regénye két kiadásban (1982-ben és 1987-ben) több tízezres példányszámban kelt el. Élete végén visszavonult az irodalmi közélettől, s habár több kiadó is megkereste azzal a szándékkal, hogy verseit összegyűjtsék, elzárkózott ettől - emlékezett meg egykori kollégájáról a Magyar Hírlap.