Tóbiás József, majd kétévnyi „uralkodás” után csendben, botrányok és hangoskodás nélkül felállt, vagy mondhatnánk úgy is: félreállt. Hozsánna néki. Botka László hosszú évek vezetői pozíciója után viszonylag csendben elvonult Szegedre. Hozsánna néki. Lukács Zoltán, Harangozó Tamás néhány év irányítói poszt után, lényegében zokszó nélkül távoztak korábbi tisztségükből. Hozsánna nékik.
De miért, kérdezhetik, és nyilván kérdezik is tőlem. Egyrészt miért kellene annak örülni, vagy tapsolni, ha leváltott vezetők botránymentesen távoznak, másrészt miért kellene egyáltalán bárminek örülni, amit a szocialista párt csinál? Ez utóbbira viszonylag egyszerűbb a magyarázat: természetesen nem kell örülni, legfeljebb azoknak, akik ezért a pártért rajonganak, hűségük, az összes korábbi történés ellenére töretlen. És ebből levezethető az első kérdésre is a válasz: azért, mert a szocialistáknál ez merőben újszerű lenne. Újszerű lenne, ha nem a belső ellentéteikkel, helyezkedéseikkel lennének elfoglalva, ha nem a másik kiszorítása lenne a legfontosabb kérdés, ha elsősorban a politikai ellenfélre, az ország előtt álló megoldandó feladatokra és az azokra adandó válaszokra koncentrálnának, ha minden figyelmüket arra összpontosítanák: miként lehetne elhitetni az választókkal, hogy van alternatíva, és ez az alternatíva a baloldalon, mégpedig az MSZP-nél, vagy az MSZP vezetésével található meg.
Molnár Gyula, a friss elnök, láthatóan arra koncentrál az első lépések megtételénél, hogy kiegyensúlyozott viszonyokat teremtsen a párton belül. Most, amikor kialakult – részben: kialakította – az új vezetést, az volt a fontos számára: ne sértett és később robbantgató embereket hagyjon maga mögött, hogy elhitesse, nem pusztán üres lózung, hogy mindenkit be akar vonni a munkába, mégpedig nem látszólagos feladatokat kiosztva. És talán ezt az első lépést sikerült is megtennie. Természetesen, az új felállást vizsgálva, többen jutnak arra a következtetésre, hogy a kompromisszumok győztese a volt elnök, Mesterházy Attila, hisz zömében olyan emberek kerültek funkcióba, akik hozzá köthetők. Lehet, hogy így van, ám ha a kremlinológiát valóban felváltja a kifelé, az előre tekintés, akkor ezzel sincs semmi baj. Ha nem, és sajnos erre is van esély, akkor marad minden a régiben. Hozsánna nélkül ugyan, de marad a Fidesz.
