Úgy tűnik, a brit népszavazás után még nagyobb a bizonytalanság, mint előtte. Miközben mindkét tradicionális nagy párt vezetői válsággal küzd, és nem tudni, mikor kezdik meg a várhatóan évekig tartó kilépési procedúrát, szinte semmiről sem lehet biztosat mondani az Egyesült Királyság politikai életében. Egy változás mindenesetre máris észlelhető: felszínre tört az idegengyűlölet Nagy-Britanniában.
A metrón ültem, a gyermekem az ülésen térdelve nézett ki az ablakon. Egy idős hölgy állt előttünk, úgy viselkedett, mint akit megbántottak, akit bosszant valami. Ránéztem, mire megszólalt: „Milyen undorító bevándorló vagy, hogy hagyod így viselkedni a gyereked. A hozzád hasonló bevándorlók taszítják romba az országot! Vártam a buszra, amikor az út túloldalán megállt egy autós, udvariasan útbaigazítást kérve. A válasz, amit kapott, az volt, hogy „meg tudom mutatni, merre van a reptér, hogy hazamehess oda, ahonnan jöttél” – majd az illető elsétált az autótól. (...) Hogy miért lettek a bevándorlók célpontjai ezen támadásoknak? Egyrészt azért, mert vannak – és sokan. A britek 1993-ban léptek be az Európai Unióba – 2014-re 2,3 millióról 8,2 millióra nőtt a bevándorlók száma az Egyesült Királyságban, mára pedig nagyjából a lakosság 13%-át teszik ki. (...) A becslések szerint több mint hétszázezer lengyel származású lakosuk van (akik ezzel amúgy az indiaiak után ők a második legnépesebb kisebbség). (...)
