EU;Nagy-Britannia;Brexit;

- Hol lesz helyünk?

Az angolok az elmúlt száz évben legfeljebb egyszer lepődtek meg jobban, mint azon a reggelen, amikor rádöbbentették magukat és a világot: a nép, az istenadta, a lehető legkisebb többséggel, de Nagy-Britanniának az Európai Unióból való kilépésére szavazott és ezzel fejest ugrottak – a semmibe - írja holnap megjelenő jegyzetében Kocsis Tamás. Annyira, hogy akár megásták az Egyesült Királyság sírját is: Skócia és Észak-Írország máris keresi a módját, hogyan szakadjon el Angliától, s maradjon része az EU-nak.

Ennél legfeljebb az okozott nagyobb meghökkenést számukra, hogy 1945 tavaszán, a nácizmus feletti II. világháborús győzelem mámorában úgy váltották le a miniszterelnökségről a legendás Churchillt, hogy az közben Potsdamban tárgyalt Sztálinnal és Trumannal a világnak a háború utáni jövőjéről. Leginkább éppen a munkáspárti Attlee lepődött meg azon, hogy ott és akkor brit miniszterelnök lett.

Nagy-Britanniáért azért igazában nekem sem fáj a szívem. Befejeződik egy sok évtizedes folyamat: az angolok végre észreveszik, hogy országuk nem világhatalom. El kell engedni őket! Csak éppen mindezektől nem lesz Európa sem boldogabb, sem összetartóbb, sem versenyképesebb. Azok sem, akik az EU-n belül a mainál valószínűleg jobban integrálódnak egy szorosabb föderációban, nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag, szervezetileg is Németország, és Franciaország mögött. Mi lesz a nagy déliekkel, Olaszországgal, Spanyolországgal,,és a többi eurós országgal? A közvetlen szomszédsággal, Ausztriával, ahol az alkotmánybíróság megsemmisítette a májusi államfőválasztás eredményeit? Mégis jön a szélsőjobb? Ez hiányzik nekünk, Európának, Brexit után – máris…

A fideszes kormány mindig kész kiszolgálni a fideszes haverokat, különösen, ha az csak a budapestieknek drága. A 3-as metró pótlásához szükséges buszok ügyét ezúttal sem szakmai egyeztetés övezte, hanem tulajdonképpen egy fideszes üzleti vita, amellyel szokás szerint nem a budapestiek járnak jól - olvasható az MSZP közleményében.