Új népegészségügyi koncepció kidolgozásába kezd a kormány - jelentette be a múlt heti Kormányinfón Lázár János, megismételve Szócska Miklós államtitkár 2010 nyarán elhangzott szavait. A mostani bejelentés is azt jelzi, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) működő egészségügyi államtitkárság az azóta eltelt hat évben nem sokra jutott a népegészségügyi szemléletű reformok megvalósításban. Azt, hogy az emiatt érzett elégedetlenség a legmagasabb szintre ért el, nemcsak a felkérés ténye jelzi, hanem az is, hogy a feladatot már nem kizárólag a mostani egészségügyi államtitkárnak osztotta ki a kancelláriaminiszter, hanem szakmai mankónak elődje, Zombor Gábor, és ami ennél is sokatmondóbb: Sonkodi Balázs, a Miniszterelnökség stratégiai ügyekért felelős államtitkára is bekerült az előkészítő csapatba. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak Ónodi-Szűcs Zoltánt találja kevésnek a kancelláriaminiszter a munka elvégzéséhez, hanem közvetlen főnökét, Balog Zoltánt is.
Sonkodi és Lázár barátinak nevezett kapcsolata akkor vált szorossá, amikor a kancelláriaminiszter még hódmezővásárhelyi polgármesterként az egészségügyi vállalkozóként egyre ismertebbé váló Sonkodit kérte fel városa népegészségügyi terveinek kidolgozására. Az orvos végzettségű, de soha nem praktizáló egészségügyi menedzsertől nem volt idegen a politika, nem sokkal korábban még a Csehák Judit és Kökény Mihály nevével fémjelzett népegészségügyi program tervezésébe is bekapcsolódott, 2004 után viszont már egyértelműen Lázár mellett kötelezte el magát. Arról pedig többször is lehetett olvasni, hogy egészségügyi kérdésekben ő készíti fel a kancelláriaminisztert és ez nem egyszer jobban sikerül, mint Balog Zoltán "emberminiszter" tájékozódása, ami szerzett már néhány kínos pillanatot a kormányüléseken és a nyilvánosságban is.
Nem véletlen, hogy Sonkodi szolgálataiért a kancelláriaminiszter és környezete megvédte a vállalkozót, amikor kiderült, hogy 2014-es államtitkári kinevezése előtt csak néhány héttel szabadult meg a rossz hírű Oxivit nevű cégétől, amely folyamatosan tartozott kórházi beszállítóknak, bedolgozó orvosoknak, de még az adóhatóságnak is. Kettejük barátsága Lázárral olyannyira szoros, hogy Sonkodi neve bukkant fel útitársként akkor is, amikor a kancelláriaminiszter kétmilliós szállásköltségű külföldi útjait feszegette a sajtó. Az utóbbi időben egyébként az államtitkár a Paks II projekt záró tárgyalásaival volt elfoglalva, a pestisrácok.hu értesülései szerint ugyanakkor ő lehet a múlt héten nyugdíjba vonult Németh Lászlóné utóda is. Ha viszont ez igaz, akkor a két nagy falat között "kikapcsolódásként" vehet részt az új népegészségügyi program kidolgozásában.
Egyébként egy működőképes egészségügyi modell tervezésére nem először szövetkezik egymással a stratégiai államtitkár és Zombor Gábor. A 2014-es kormányalakítás után közösen próbálták kitalálni, az elérhető uniós forrásokból hogyan lehetne az alapellátást és a szakellátást fejleszteni, ám ez a munka Zombor tavaly nyár végi lemondásával félbeszakadt, együttműködésük addigi eredményeiről pedig nem sokat lehet tudni. Ahogy eddig Ónodi-Szűcs államtitkár beígért új népegészségügyi stratégiájának sincs nyoma.
Annyit el kell ismerni, hogy a feladat nem könnyű. Kora tavasszal a Népszavának Kökény Mihály - aki a hazai népegészségügyi rendszer utóbbi évtizedeinek hibáiról és eredményeiről írta doktori dolgozatát - azt hangsúlyozta, hogy bármilyen megszülető program eleve kudarcra van ítélve a kormány társadalmi egyenlőtlenségeket erősítő, a szegénységet konzerváló politikája mellett. Ezt fogalmazta meg a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal is tavaly ősszel, amikor népegészségügyi szempontból a legfontosabb feladatnak az egészség-egyenlőtlenségek csökkentését nevezte. A népegészségügy egyik legismertebb hazai szakértője, Ádány Róza professzor pedig sokszor elmondta: egy jó stratégiának feltétele lenne a lakosság egészségi állapotának pontos felmérése, a döntések hatásainak vizsgálata és az alapellátás szerkezetének átalakítása. Az adatokat azonban nem ismerjük, kérdés tehát, hogy miből építkezhet egy új népegészségügyi stratégia. Ha pedig megint nem a valós előrelépés a kérdés, hanem csak az, hogy a kancellária az Emmi fölé tud-e kerekedni, akkor több szót nem is érdemes vesztegetni a népegészségügyi munkával megbízott csapatra, az eredmény úgyis csak egy soha meg nem valósuló betűtenger lesz.
