A napokban Siket Traján, nagyváradi postaigazgató fölkérte a telefon-előfizetőket, hogy fogják rövidre telefonbeszélgetéseiket, mert a háborús viszonyok folytán megnövekedett forgalmat másképpen nem lehet lebonyolítani. Follert Károly posta- és távirdaigazgató az „Esti Újság" munkatársának a következőket mondta:
A nagyváradi postaigazgató nem a mi utasításunkra járt el, hanem saját hatáskörében adta ki a rendeletet, amit teljesen helyeslek és a budapesti publikumnak is megszívlelésre ajánlok.
Mi a háború tartama alatt a telefonbeszélgetések megrövidítésére nem tervezünk reformot, mert ha valamit teszünk, azzal gyökerében akarjuk megoldani a kérdést.
A háború után azonban az új postatarifával együtt életbe léptetjük a telefonbeszélgetéseket meg számláló ellenőrző-automatákat. Minden előfizető a beszélgetések száma arányában fizeti a telefondíjat. Ezzel talán elérhetjük, hogy a kávéházak sok fölösleges beszélgetése a minimumra redukálódik és megszűnnek azok az anomáliák, amelyek annyi bosszúságot okoznak a közönségnek és kárt a telefon intézményének.
A háború alatt még csak tűrjük ezeket az állapotokat, amelyek pedig folyton rosszabbodnak. Talán a közönség folytonos nyugtalansága okozza, de folyton emelkedik a beszélgetések száma.
Londonban, New Yorkban, Berlinben, Párizsban egy-egy telefon előfizetőre naponta átlag 2—1 beszélgetés esik, nálunk pedig 16.
Ez az oka azután annak is, hogy nálunk a telefonhívások 25 százaléka nem sikerül, mert a hívott szám mással beszél. A szemrehányások azután igaztalanul a telefon kezelőszemélyzete ellen fordulnak.
Népszava 1916. július 2.
