A balti államok és Lengyelország által sürgetett NATO katonai jelenlét erősítése már az ötlet pillanatában kiverte a biztosítékot Moszkvában. A Kreml ugyanis minden olyan NATO lépésre rendkívül irritáltan reagál, amelyek az Oroszországgal határos vagy közeli területeket érinti, az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta pedig (érthető módon) látványosan megszaporodtak az ilyen lépések.
Demonstratív NATO-hadgyakorlatok sokasága zajlott az elmúlt két évben, amire minden esetben hasonló orosz válasz született (és fordítva), az Oroszországhoz legközelebbi balti államok és Lengyelország fenyegetettség érzésének fokozódása miatt egyre kitartóbban igénylik az állandó NATO haderőt. Ezen felül a távlati tervekben szerepel állandó NATO-hadfelszerelési raktárak felállítása Lengyelországban és egy amerikai páncélos dandár telepítése ugyancsak Lengyelországba. Románia pedig NATO-hadiflottát szeretne a Fekete-tengerre, mégha nem is így, hanem „megerősített együttműködésnek” nevezi azt.
Mindezeken túl, épp ezekben a hónapokban vált működőképessé a dél-romániai Deveselura telepített amerikai rakétapajzs, és kezdődött el a lengyelországi építése, illetve az, hogy tavaly decemberben újabb balkáni állam írhatta alá NATO-csatlakozási szerződését. Montenegró ugyan csak 18 hónap múlva, az össze tagállam jóváhagyása után lehet tényleges tag, de addig is megfigyelői státusban, vagy meghívottként a NATO összes tanácskozásán részt vehet. Oroszország ezt is konfrontatív lépésnek minősítette a NATO-részéről és újabb fenyegetésként élte meg.
Most, hogy a varsói NATO-csúcstól (július 8-9.) csupán néhány nap választ el, Moszkva intézkedések sorozatát jelentette be. Az már ténynek tűnik, hogy a NATO négy zászlóalj harccsoportja fog állomásozni rotációs rendszerben Lengyelországban és a balti államokban, ami összességében több ezer katonát jelent, hiszen mindegyik zászlóaljban több száz vagy ezernél több katona fog szolgálni. Moszkva legfeljebb azt tudja már csak befolyásolni, hogy ezen egységek pontos állomáshelye hol legyen, ez ugyanis olyan technikai kérdés, amely a csúcs egyik vitatémája lesz. Ezek az új keleti egységek kiegészítik majd a gyorsreagálású NATO-erők kelet- és közép-európai telepítését, amelyről az észak-atlanti szövetség 2014-es newporti csúcstalálkozója hozta meg a döntést.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár ugyan következetesen hangsúlyozza, hogy a szövetség nem akar újabb hidegháborút és semmiféle konfliktust, Moszkva viszont arra hivatkozik, hogy az 1997-es NATO-Oroszország Alapító Okiratban a felek vállalták, hogy tartózkodnak attól, hogy jelentős újabb állandó katonai erőt telepítsenek a másik területével határos térségekbe. Az orosz diplomácia azonban következetesen figyelmen kívül hagyja a Krím elcsatolása és a kelet-ukrajnai konfliktusba való orosz beavatkozás által kialakult új helyzetet és a térség emiatt megváltozott biztonságérzetét.
Szerdán, június 29-én intézkedések sorozatát jelentette be Moszkva. Szergej Sojgu védelmi miniszter közölte, hogy a NATO-nak az orosz határ közelében folytatott fokozott tevékenysége folytán megerősítik Oroszország nyugati katonai körzetét. És nem is akármilyen módon. Már az idén több mint 2 ezer egységnyi új és felújított haditechnikát vezényelnek a nyugati körzetbe és máris kiválasztottak több mint 10 ezer szerződéses katonát az itteni szolgálatra.
Nem átmeneti fellángolásról van szó, az orosz katonai vezetés hosszú távban gondolkodik, tíz helyőrségi lakótelepet építettek vagy újítottak fel itt katonáknak és családtagjaiknak. Sojgu indoklása szerint erre azért van szükség, mert „a NATO katonai aktivitásának növekedése aláaknázza az európai katonai stabilitást” és ellenintézkedésekre kényszeríti Oroszországot. Jelezte, a NATO több mint kétszeresére emelte katonai jelenlétét az orosz határok közelében.
A tárcavezető emlékeztetett, hogy az Egyesült Államoknak és a NATO tagállamainak a hadihajói rendszeresen felbukkannak a Fekete- és a Balti-tengeren. Tegnap fel is mentették tisztségéből a balti orosz flotta parancsnokát és több tisztjét, hiányosságokra hivatkozva. A tárcavezető ugyan nem jelentette be, de a Tassz orosz hírügynökség úgy értesült, hogy hosszútávon a Földközi-tengeren fog állomásozni Oroszország egyetlen repülőgép-hordozója az Admiral Kuznyecov. Vlagyimir Komojedov admirális, a Duma védelmi bizottságának elnöke erősítette meg, hogy az orosz védelmi tárca hosszútávra a Földközi-tengerre irányítja egyetlen repülőgép-hordozóját, hogy „megvédje Oroszország nemzeti érdekeit a régióban”.
Ez vélhetően nemcsak ellenlépés a NATO-hadihajók gyakoribb megjelenésére, hanem egyben előzetes figyelmeztetés is annak a Bukarest által kezdeményezett tervezetnek, amely a NATO-csúcson is terítékre kerül. Románia egy Fekete-tengeri NATO-hadiflotta felállítását sürgeti. Hivatalosan megerősített együttműködésnek nevezik, amelyben a Fekete-tengeri kijárattal rendelkező NATO-tagországok, azaz a kezdeményezőn kívül Bulgária és Törökország venne részt.
Moszkva már a javaslat felvetésére tiltakozott, ellenezve, hogy „NATO-beltengerré váljon a Fekete-tenger”, az elmúlt napok döntéseivel pedig vélhetően végképp megtorpedózta a román kezdeményezést. Ugyanis nemcsak az Admirál Kuznyecovról van szó, a hét eleji orosz-török kiegyezés is szerepet játszhat ebben. Törökország stratégiai partnere a NATO-nak és az Egyesült Államoknak, egyik legerősebb tagja a katonai szövetségnek, (aminek köszönhetően a kurdok elleni lépéseit is némi ejnye-bejnyével lenyelik a nyugati szövetségesek), de az orosz gazdasági kapcsolatok romlása túl nagy teher Ankara számára.
Az orosz vadászbombázó tavaly októberi szíriai lelövése utáni diplomáciai feszültség, a gazdasági, turisztikai kapcsolatok megromlása rendkívül nehéz helyzetbe hozta a török vezetést. Talán nem véletlen, hogy Törökország az elmúlt egy hét alatt hirtelen rendezte évek óta megszakadt kapcsolatait Izraellel, majd Oroszországgal is. Erdogan békülékenységét vélhetően nem kis mértékben elősegítette, hogy az izraeli és orosz turisták elmaradása igencsak megcsappantotta a bevételeket, hiszen e két ország adta mindig a legtöbb turistát Törökországnak, amely a terrortámadások elszaporodása miatt általános turisztikai válsággal szembesül.
Ankarának ugyanakkor égető szüksége van az orosz energiára is, máig nem mondott le a Török Áramlatról, valamint a terrorellenes együttműködésre is az oroszokkal. Minden bizonnyal ez többet nyom az ankarai latban, mint bármiféle Fekete-tengeri NATO-flottában való részvétel, amely a törökök hiányában tárgytalanná válik.
Mint ahogy az sem véletlen, hogy az Oroszország elleni gazdasági szankciók eltörlését vagy legalábbis enyhítését Németországban is egyre többen követelik. Oroszországban a német cégek a legnagyobb külföldi befektetők (másodikak az amerikaiak), a német-orosz gazdasági kapcsolatok korlátozása mindkét országnak hátrányos. Az ez év végéig meghosszabbított uniós szankciókra válaszul Vlagyimir Putyin orosz elnök is aláírta az Oroszország ellen büntetőintézkedéseket foganatosító országok agrártermékeire vonatkozó embargó fenntartását.