A héten meg egy kormánypárti hátsóhoz törleszkedő hírharsona közölte "egy olvasó riportere" fényképeit, amint Volner János, a Vona helyébe lépő jobbikos parlamenti frakcióvezető, politikus épp egy bokorba vonul egy hölggyel. "Furcsa volt, nagyon zavartan viselkedett, gondoltam, csinálok róla néhány képet..." A néhány képből egész képriport készült, az "egy olvasó riporter" nem volt rest, egész sorozatot kattintott össze a párról, bár a szennylap bánatára, végül a lombok kissé betakartak.
Nem kell ahhoz levágott lófejet kapni, hogy az ember megértse, ki az úr a házban.
Sem ez a lap, sem szerzője nem kedveli különösebben a Jobbikot. A párt politikusait nem ismeri személyesen, érzelmi viszonya nincs hozzájuk. A politikájukban, meghirdetett elveikben a kérdéseket többször értjük, a válaszokat meg szeretnénk nem érteni. Amivel csak azt akarjuk mondani: nem Volner János politikáját védjük, hanem a demokráciát és az emberi autonómiát. Ez pedig nem érzelmi kérdés. A Jobbik ugyanis legnagyobb sajnálatunkra legitimen megválasztott parlamenti párt, tagjait ugyanolyan politikai jogok illetik meg a Házban, mint bárki mást, akit a választók akarata oda juttatott. Másrészt: a képviselő közszereplő ugyan, de azért ember, magánember is, akire amúgy a kutya sem lenne kíváncsi, ha nem volna politikus, de akit ugyan azok a jogok illetnek meg, mint a többi nem közembert.