Ingyen felajánlom a kormánynak ezt az új szlogent. Akár akciót is lehetne hirdetni néhány százmillióért az Angliába migrált magyar varrni tudók hazacsábítására. Most biztosan akadnak jó néhányan, akiket molesztálnak a helyiek, mert már csípik a szemüket a kelet-európai migránsok, ne vegyék el tovább a munkájukat, és húzzanak haza.
Olvasom a hírek között, hogy mexikói és orosz varrónőket foglalkoztatnak az egyik kelet-magyarországi gyárban, ahol sportautókhoz gyártanak nyitható tetőket. A cég vezetői szinte a világ végéről hoztak munkásokat, mert nem találtak idehaza varrónőket. A rendszerváltás idején még jószerével nem volt olyan falú, ahol vagy a téesz melléküzemága, vagy valamelyik konfekciógyár ne tartott volna fenn varrodát a helyi asszonyok foglalkoztatására. Igaz, akkoriban még működtek a magyar textilgyárak, a hazai szövetből hazai öltönyöket és női ruhákat varrtak. Aztán becsődölt a textilipar, a konfekcióipar, a cipőipar… Minden ipar.
Nem is értem a kormányt, hová lett a kreativitás? Eddig miért nem hoztak létre egy Nemzeti Varroda Zrt-t? Minden megyében megszülhetné a maga kis szervezeteit, amelyek a varrónőket kiközvetítenék azokhoz az üzemekhez, ahol éppen tucatjával keresnének varrni tudó munkásnőket. Már csak azért sem értem, hogyan lehet kihagyni egy ekkora ziccert, mert a Zrt-nek lehetne fideszes elnöke, vezérigazgatója 4-5 milliós fizetésért, és a megbízható káderekből verbuvált megyei vezetők sem járnának rosszul.
Sőt! Lehetne koncessziót is kiírni. Ne partizánkodhassanak a gombamód szaporodó ruhajavítók a nagyvárosokban! Az már a trafikoknál is bejött...
