Történetének alighanem legsúlyosabb válságába sodródott az Európai Unió. Bár több mint egy évtized óta szó van arról, új alapokra kell helyezni az EU-t, ez mind a mai napig nem történt meg. A gondok megoldásának elodázása látható, hogy hova vezetett. Közép-Európában folyvást Brüsszel ellen lehet hergelni az embereket, függetlenül attól, hogy ezek az országok sehol se lennének az uniós pénz nélkül, de egy sor más nyugati országban is az EU-t lehet beállítani bűnbaknak. A britek egy része úgy érezte, nem javultak életkörülményei az uniós csatlakozás óta, ezért dühből a Brexitre szavaztak úgy, hogy valójában fogalmuk sem volt arról, London mit köszönhet a közös piacnak.
Abban azonban, hogy ennyire mély bizalmi válság alakult ki az EU-val szemben, nem csak az uniós polgárok tudatlanságára és a populista állam- és kormányfők gátlástalanságára vezethető vissza. Sok uniós vezetőt is komoly felelősség terhel emiatt, hiszen a válságjelekre fittyet hányva semmit sem voltak hajlandóak változtatni az Unió intézményrendszerén, nem tették gazdaságossá működését, rendre a politikai kompromisszumokat tartották szem előtt.
Felmerül Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének felelőssége is. A Brexit után nemcsak David Cameron brit kormányfőnek kellene távoznia, hanem neki is. Elvesztette hitelét, s az EU egyik legsúlyosabb válsága éppen az ő nevéhez fűződik. Ha az Unió tényleg komolyan gondolja az újrakezdést, akkor Junckernek távoznia kellene. Az EU-t csak akkor lehet egyben tartani, ha hiteles személyiségek vezetik, ami a bizottsági elnökről már nem mondható el. Keménykedhet a britekkel, hogy mihamarabb jelentsék be távozási szándékukat, de valójában már senki sem veszi komolyan őt. Annál is inkább, mert a népszavazás előtti Londonnal folytatott tárgyalásokon felsőbbrendűen, nem kis arroganciával tárgyalt a britekkel. Az is jellemző, hogy Nagy-Britanniában egyetlen nyilvános fellépése sem volt, hogy az EU-ban maradás mellett érveljen. Amikor egyszer azt kérdezték tőle, úgy véli-e, az EU hajójában tartható-e Nagy-Britannia, azt válaszolta, a britek tudnak úszni. Junckernek viszont most repülnie kéne.
