Svédország elmúlt jó néhány évtizedének legnagyobb futballcsillaga Zlatan Ibrahimovic. A bosnyák származású zseni rengeteg trófeát nyert éppen aktuális klubjával, volt többek között holland, olasz, spanyol, olasz és francia bajnok is, ezen kívül pedig gólkirály és az év legjobb játékosa is volt több országban is.
A válogatottal is rendszeresen kijutott világbajnokságra (kétszer) és Eb-re is (négyszer), mivel azonban nem voltak soha hozzá hasonló szintű csapattársai a nemzeti csapatban, az igazán kiugró eredmény elmaradt. A mostani kontinenstorna sem sikerült igazán jól sem az ő, sem a nemzeti csapat szempontjából, a fiaskó után pedig Ibrahimovic érzelmes interjúban bejelentette, hogy nem kíván többet a válogatottban szerepelni.
Horvátországban a technikás, látványos játékra képes sztárok mellett ugyanakkora megbecsülésnek örvendett a nemzeti csapatban egy egyszerű jobbhátvéd, a csapatkapitány Darijo Srna is. A több mint 10 éve az ukrán Sahtar Doneckben légióskodó Srna számára ez lehetett volna az utolsó esély arra, hogy nagy tornán nagy eredmény érjen el Horvátország színeiben, azonban a csoportelsőség után a nyolcaddöntőre már elfogyott a horvát lendület, és végül Portugália jutott a negyeddöntőbe, ezután pedig Srna is lemondta a válogatottságot. Legnagyobb nemzetközi sikere a 2009-es UEFA-kupagyőzelem a Sahtarral, míg a horvátokkal egy Eb-negyeddöntőig jutott 2008-ban.
Az elmúlt húsz év talán legjobb magyar labdarúgói, Gera Zoltán és Király Gábor sokáig úgy volt kénytelen a válogatottban játszani, hogy egyszer sem játszhatott sem Eb-n, sem vb-n. 2016-ban aztán végre sikerült a kijutás, és a két játékos karrierje megkoronázásaként végre egy nemzetközi nagy tornán is szerepelhetett. Mi az, hogy szerepelt! Királynak sokat köszönhetett Magyarország már a kijutással kapcsolatban, később pedig a csoportelsőségnél is, Gera pedig Portugália ellen pazar találattal lett az Eb-k történetének második legidősebb góllövője, így szép „életműdíjat” kaphattak Bernd Storcktól pályafutásuk vége felé.
