- Gratulálok a fotósnak

Fotó a 168 óra 24. számában. Nagyszerűen elkapott pillanat (fotó: Bazánth Ivola) A képen Orbán Viktor és jó szomszédja Mészáros Lőrinc. Egy fényképet leírni sohasem olyan, mint az igazi, de teszek egy kísérletet. A két férfiember félfordulattal egymás felé áll, közöttük egy korlát, mintha egy erkély folyosóján lennének. Orbán Viktor kigombolt ingnyakkal, sötét zakóban, kidomborodó pocakkal. Ha jól tudom, ez a pocak egy negyven felett - amúgy tiszteletreméltó egyes népcsoportoknál, a gazdagság szimbóluma. De nem az érdekes, hanem a mosolya: kicsit gúnyos - talán nem is kicsit, szeme félig lehunyva s mintha a sarkából azt a másik férfiembert nézné. Az embert. Akinek egy pillanatra nem ugrott be a neve és az éppen nálam járt szomszédasszonyt kérdeztem meg: tudod, akit a Viktor futtat. A szomszédasszony csúnyán nézett rám: a lovat szokták futtatni. Bocs, de már beugrott Mészáros Lőrinc neve. Ő egész fordulattal Orbánra néz és az arcán egy igen szelíd mosoly, mint aki elgondolkodik az imént kapott ajánlaton, ami láthatólag igencsak tetszik az ajánlattevőnek. Ennyire szereti a szomszédot, tetszik neki a saját ötlete? Valljuk be, ötlete van bőven. Visszatérnék a szomszéd mosolyára. Nem akarom belemagyarázni, nem is kell, de ez egy kissé szomorú mosoly, a tekintet pedig kérdő: komolyan gondolod? Igen, komolyan gondolja. Esküszöm, megsajnáltam a szomszédot, pedig félelmetesen gyors gazdagodásáért csak szidni szokták őt. Hogy áldás vagy átok volt rá a szomszédság arra jövő fog választ adni. Valami azt súgja nekem, hogy nem is olyan távoli jövő. De, hát én mindig optimista voltam. A fotósnak gratulálok.