Nem először fordulna elő, hogy a parlament fenntartja magának ezt az előjogot. Amikor Harold Wilson miniszterelnök 1975-ben a brit EGK-tagságról szóló referendumot kezdeményezte, azt is leszögezte, hogy az eredmény csak egy tanácshoz hasonlítható, amelyet a választók adnak a kormánynak. „Ugyanakkor a parlament Westminsterben fenntartja magának a jogot a törvény elutasítására” – hangoztatta.
Nem kizárt, hogy 41 évvel később az alsóház felülírja a népszavazás eredményét, amennyiben a többség a kilépésre szavazna. Ez különösen abban az esetben lenne valószínű, ha rendkívül szűk többséggel szavaznák meg a kilépést az EU-ból, méghozzá viszonylag alacsony részvételi arány mellett. Ha például csak minden második szavazásra jogosult menne el a referendumra, s 51:49 arányban nyernének a kilépés pártolói, az a teljes lakossághoz viszonyítva csak 25 százalékos támogatottságot jelentene.
Ezért sem valószínű, hogy ilyen kiélezett helyzetben a parlament követné a nép „tanácsát”. Nem mellékes az sem, hogy a 650 képviselőből 455-en maradnának az EU-ban, 130-an pártfogolják a Brexitet, 65-en bizonytalanok. Százalékban kifejezve: 70 százalék maradna, 20 százalék távozna, tíz százalék pedig még nem tudja, hogyan döntsön.
A munkáspárti frakcióban még egyértelműbbek a viszonyok. 215-en közölték azt, hogy Nagy-Britannia jövőjét továbbra is az Európai Unióban képzelik el, mindössze hét honatya fogalmazott meg ezzel ellentétes véleményt. A konzervatívoknál sokkal kiegyenlítettebbek az erőviszonyok. 50 százalék maradna, 40 százalék a Brexit híve, tíz százalék bizonytalan. Ami a kormányzat tagjainak véleményét illeti, 23-an vannak a Brexit ellen, heten pedig mellette.
A parlamentben tehát nagy többségben vannak az Unióban maradás hívei. Ennek a brit választási rendszer is az oka. A képviselőknek egyéni választókörzetben kell mandátumot szerezniük, s bár 2015 májusában országosan 3,6 millió szavazatot adtak le a Brexit legnagyobb hívének számító UKIP-re, ez 12,4 százalékos szavazati aránynak felelt meg, Nigel Farage pártjára, a jobboldali politikai erő csak egyetlen mandátumra tudott szert tenni. A liberális demokratákra az összes voks 7,9 százaléka jutott, de ez csak nyolc képviselői helyre volt elég.
A Brexit győzelme esetén a parlament élve lehetőségeivel, a britek helyzetének legalább két évig tartó újratárgyalását arra használhatja fel, hogy elodázza a kilépést. Ennek persze megvannak a maga veszélyei is, méghozzá az, hogy egyes képviselőket a választók „bosszúból” nem szavaznak újra meg a következő alsóházi választás alkalmával.