Kovács Zoltán kormányszóvivő mindezt nem hagyta annyiban, az M1-en és a twitterén is üzente, hogy "a képviselőnek bocsánatot kellene kérnie tudatlanságáért, mivel tisztában kellene lennie azzal, hogy milyen színezetű a magyar kormány és milyen álláspontot képvisel." A Financial Times viszont úgy értelmezi, hogy a brit politikus szerint a Jobbik finanszírozta a propagandát, a képviselő ezért kérdezi azt, hogy ilyen erőkkel akar-e a brit közvélemény Uniót.
Kovács szerint egyébként nagyobb visszhangja volt a kormányhirdetésnek, mint amit a felület indokolna, hiszen egyértelmű kiállás arról, hogy a kormány mit tart Európa érdekének. Kifejtette, Magyarország álláspontja a migráció ügyében vagy a gazdasági problémák megoldására tett lépések miatt értékelődött fel, és "van súlya annak, hogy a magyar miniszterelnök mit gondol a kérdésről." Az Financial Times szerint akár visszafelé is elsülhet Orbán Viktor üzenete. Mint írták, a magyar kormányfő a maradás mellett kampányolt a Daily Mailben, "ugyanakkor a népszerű szigetországi bulvárlap olvasóitól arra számíthatunk, hogy éppen az ellenkezőjét fogják tenni annak, amit egy furcsa nevű ember mond nekik". A lap szerint Orbán is csatlakozott ahhoz az egyre nagyobb kórushoz, amely maradásra igyekszik bírni a briteket. A kormányfő bejelentkezése azonban igen látványos, mert ő az első uniós ország vezetője, aki közpénzből vett politikai reklámot a szigetországban. A Financial Times kijelentette, az akció némi meglepetést keltett, hiszen éles ellentétben áll Orbán itthoni, erősen euroszkeptikus retorikájával. Felidézték, a kormány médiakampányt indított az EU migrációs politikája ellen, Orbán pedig kijelentette, hogy a keresztény Európa elleni invázió megtervezésében európai legfelső vezetői is benne voltak.
A gazdasági következményekre figyelmeztetett Soros György a Guardianban: a magyar származású milliárdos befektető szerint a brit kilépés jelentős font leértékelődést, a háztartások jövedelmének csökkenését és gazdasági recessziót okozna, ami "Fekete Péntekhez" is vezethet. Kifejtette, a brit jegybank a jelenlegi szintekről érdemben nem tudná tovább vágni a kamatokat, az országban a folyó fizetési mérleg jelentős hiányt mutat, a font leértékelődése pedig nem serkentené az exportot a Brexit okozta bizonytalanságok miatt.
A Deutche Welle úgy vélekedett, a magyarok és a lengyelek aligha veszik át a brit példát, mert a budapesti és a varsói kormánytól is lehet hallani nacionalista hangokat, és lehet, hogy ez az oldal sürgetné a kilépést az Unióból, csak ezzel szemben áll a populista valóság, mivel a közvélemény többsége mindkét országban az EU oldalán áll. A német közszolgálati rádióban megszólaló Boros Tamás kétli, hogy az Uniót gyakorta kritizáló Orbán itthon kampányt indítana a kiválás mellett. A Political Solutions munkatársa kifejtette: a hivatalos retorika igazából arra szolgál, hogy ellenséget találjon a határokon kívül. Itt ugyanis populistákról van szó, akik értik, hogy nem mehetnek szembe a tömegekkel. Hasonló véleményen van a New York Times is, amely szerint egyértelmű, hogy a szigetországban is jelen van az a populista áramlat, amely Magyarországon és Lengyelországban nacionalista kormányokat emelt hatalomra.
Az AFP-n megszólaló szakértők attól tartanak, hogy a brit példa egész Európában felbátorítja az amúgy is erősödő populista pártokat,. Ám az elemzők szerint ez aligha vonatkozik a magyar és a lengyel kormányra: a két ország ugyan a szervezet leghangosabb bírálói közé tartozik és időről időre éles támadásokat intéz Brüsszel ellen, csakhogy egyúttal a közösségi támogatások legnagyobb haszonélvezői. Ennélfogva a keménykedés jelentős része a hazai közönségnek szól.
