Elvben igaza van Sütő Imre humánpolitikusnak: ha nem engedünk olyan gépkocsivezetőt a volán mögé ülni, akinek nincs jogosítványa, hogyan bízhatjuk valakire vezetői jogosítvány nélkül egy párt, esetleg az ország vezetését? A dolog azért nem ennyire egyszerű. Mivel egy párt vezetője nagy valószínűség szerint a párt miniszterelnök jelöltje, a miniszterelnököt pedig végső során az ország választja meg, ezért a vezetőnek elsősorban a lakosság által támasztott követelményeknek kell megfelelnie. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy aki egy terület kiváló szakértője, az egyben alkalmas a miniszterelnöki posztra is.
Jó példa erre Gordon Brown, akinek szakértelmét senki nem vonhatja kétségbe, miniszterelnökként mégis kudarcot vallott, míg a tulajdonképpen semmihez sem értő, de nagyszerűen kommunikáló Tony Blairt mindaddig kiváló kormányfőnek tartották. Hazai példát említve: a legfeljebb csak a futballhoz értő Orbán Viktor az övéi körében megkérdőjelezhetetlen tekintélyű, kiváló miniszterelnöknek számít, noha a versenyszférában valószínűleg egy trafikot sem tudna gazdaságosan elvezetni. Amíg egy komoly cég esetében fel sem merül, hogy a legfelső vezető ne szakmájának kiválósága legyen, addig egy politikusnak elsősorban a politikusokkal szemben támasztott követelményeknek kell megfelelnie. És ezek között – néhány szaktárcát leszámítva – a szakértelem az utolsók között szerepel.
Ha egy politikus manapság a legmagasabb pozícióra pályázik mindenekelőtt jól kell mutatnia a televízióban. Fontos, hogy egyformán jól álljon rajta a kockás ing és az Armani öltöny. Hogy meg tudja találni a hangot mind a vállalkozókkal, mind a kétkezi munkásokkal. Hogy a majálisi sörözgetésnél épp olyan hitelesnek tűnjön, mint az Operabál megnyitóján. Hogy meggyőzően tudjon szónokolni. Hogy mindenről folyékonyan és közérthetően tudjon beszélni. Csinos feleség, kisgyerek és kutya csak tovább növeli az esélyeket. A magyar közélet tragédiája, hogy ilyen embereket sem tud nagyon felmutatni. És akkor a szakértelemről és a programról még nem is beszéltünk…
