Túlzás lenne azt állítani, hogy Európa a politika lázában égne. Nemcsak itthon, hanem a kontinens megannyi más országában is az embereket sokkal inkább foglalkoztatja az, hogyan szerepel nemzeti tizenegyük a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon, mint politikusaik aktuális hőstettei. Ha nem lenne a Nagy-Britannia esetleges kilépésről szóló csütörtöki népszavazás, teljes nihil jellemezné az európai politikát. Kit érdekel ilyenkor, meghosszabbítják-e az Oroszország elleni szankciókat az uniós külügyminiszterek, vagy sem, illetve hogyan alakul az EU és Ankara közötti menekültügyi megállapodás?
Ez a politikától való elfordulás jellemezte az olasz regionális választást is. A helyi viszonyokat figyelembe véve rendkívül kevesen, alig több mint ötven százalék vett részt a voksoláson, ami érződött is az eredményeken. Rómában is, Torinóban is a populista Öt Csillag Mozgalom (M5S) jelöltje nyert, olyan személyiségek, akik rátermettségéről senki sem lehet meggyőződve.
Persze a tradicionális pártok bukását nem lehet csak a foci Eb számlájára írni. Az embereknek egyszerűen elegük van abból, hogy az olasz gazdaság képtelen magára találni a válság óta. Matteo Renzi 2014 februárjában nagy reményekkel vette át a kormányfői tisztséget, a „rottamatore” kifejezéssel illették, ami arra utal, hogy teljesen megújítja hazája belpolitikáját, szakít a régi hagyományokkal. Azt ígérte, minden hónapban új és új reformot fogadnak majd el. Kezdetben nagy volt a lelkesedés reformjai iránt, sokakat magával ragadott fiatalos lendülete. Hosszas tárgyalásokat követően sikerült módosítania a választójogi törvényt, amellyel stabilabbá válhat a kormányzás. Liberalizálta a munkaügyi törvényeket, ez azonban a munkavállalói oldalon nem váltott ki nagy lelkesedést.
Renzi próbálkozásait csak részben koronázta siker. A reformok kezdtek elakadni, de a gazdaságot sem sikerült fellendítenie. Csapást jelentett számára, hogy Rómában egyre nagyobb lett a káosz, kiderült ugyanis, hogy az előző, demokrata párti polgármester, Ignazio Marino sokkal inkább saját vacsoráinak finanszírozásával volt elfoglalva, mint azzal, hogy könnyebbé tegye a fővárosiak életét, javítsa például a tömegközlekedést.
Ezek a botrányok a vasárnapi voksoláson ütöttek vissza. A demokraták komoly vereséget szenvedtek, a jobboldal pedig majdnem teljesen eltűnt a politikai palettáról. A választók olyan pártokra adták a voksukat, amelyek jelöltjeiről vajmi keveset tudtak, de azt gondolták, a mostaniaknál csak jobbak jöhetnek. Ez azonban nem biztos, hogy így is lesz. Virginia Raggi megválasztott polgármester életrajzáról egyre több furcsaság jelentik meg, lassan kiderül, ő sem az a tiszta politikus, akinek beállítja magát.
Ha már a politikában nem lelik örömöket az olaszok, marad a foci. Ha már abban sem, akkor tényleg itt a vég…
