Tegyük fel azt az elemi kérdést, hogy egy kormányzat van-e abban a helyzetben, hogy az általa elindított programokról (nevezzük ezeket reformoknak) elfogulatlan véleményt mondjon? Nyilvánvalóan nincs. Mégis úgy tesz, mintha a saját elképzeléseiről és azok megvalósításáról a lehető legobjektívebb értékelést alkotná.
Kis leegyszerűsítéssel: a magyar reformok nem működnek. A kormánypropaganda idevágó tételmondatai közül kevés állja meg a helyét. Igaz, hogy alacsony az infláció, a költségvetés (tudható) hiánya csekély, de az messze nem, hogy a „magyar gazdaság teljesítményét külföldön is elismerik”. A hitelminősítők vonakodó és hezitáló magatartása nem ezt támasztja alá. Az pedig egyenesen a háryjánosi hagyományok továbbéléseként értékelhető, hogy ugyanennek a kormánykampánynak az egyik vezérmotívuma „az egyik legjobb gazdasági növekedés Európában” szlogenjének azonosítása hazánkkal. Ez, ha pillanatokra igaz volt is, mára kiderült, hogy a kontinens egyik leggyengébb növekedését produkálta a magyar gazdaság, amely csak a súlyos válsággal viaskodó Görögországot tudta ebben megelőzni. Erre a teljesítményre kellene olyan büszkének lenni? Erre kapja fel a fejét Európa vagy a világ? Mert félreértés ne essék, az Orbán-kormány ennél kevesebbel nem éri be.
