Az ötvenes-hatvanas évek egyik legnépszerűbb, a Liliomfiban, Az aranyemberben és A Tenkes kapitányában játszó színésznője évtizedek óta az Egyesült Államokban élt.
Krencsey Marianne életében a tündérmese és a lidércnyomás keveredett. Szép mesének ott voltak a filmek, amik miatt országszerte ünnepelt volt. Ugyanakkor nem bírt képmutatásban és hazugságban élni, ezért a második férjével 1966-ban elhagyták az országot. Eredetileg rendezőnek készült. Épp vizsgamunkáját, egy vacak szovjet darabot igyekezett színpadra állítani Debrecenben, amikor Mészöly Dezső Makk Károly figyelmébe ajánlotta a Liliomfi Mariskájának szerepére, Darvas Iván partneréül.
Makk a próbafelvétel után rögtön döntött. A diploma viszont nem lett meg, mert Vámos László, a debreceni teátrum akkori főrendezője átrendezte a produkciót. Krencsey ezt nem tűrte, megsértődött, hazament. Két év múlva aztán megcsinálhatta vizsgaelőadását a József Attila Színházban. És az igencsak jól sikerült Liliomfival országosan ismert lett.
Kapta utána a naiva szerepeket sorban. Kezdte őket unni. Nem is estek egybe lelki alkatával. Makkon keresztül bekerült egy olyan körbe, melyben sok mindent meg lehetett tudni az ország valódi állapotáról. Szerette volna ezt a tudását kifejezni a rendezéseiben, de nem kapott lehetőséget. Be akarták szervezni, de ellenállt. Behívatta a kor kulturális ügyekben teljhatalmú korifeusa, Aczél György, aki még magánéletében is vájkálni próbált. Miközben külföldön előtérbe tolták, mint a magyar film nagykövetét, gondoskodtak róla, hogy módszeresen elfogyjon körülötte a levegő.
Több évig nem kapott szerepet. Aztán egyszer csak jött egy motoros rendőr, s elkérte tőle, meg a férjétől az útlevelüket. Hosszabb huzavona után Horváth András, a Központi Bizottság titkára volt segítségükre, két útlevelet biztosított nekik. Azzal, hogy azért ezt majd még meg kell szolgálni. Erre nem került sor, hiszen leléptek, messzire...
Krencsey ekkor annyit tudott angolul, amennyit a gimnáziumban tanult. Nem hitegette magát azzal, hogy színésznő vagy rendező lehet Amerikában. Derékba tört a pályája. Örült, hogy a férje kint is megszerezte a diplomát, rendelőt vezethet. Maga alapító tagja lett a New York-i Fészek Klubnak, aminek Carelli Gábor operaénekes halála után elnöke volt. Itt időnként fellépett, leginkább Faludy György verseit mondta. És tisztában volt vele: a klub halálra van ítélve, mert elöregedett közönsége is meghal.
Egyszer találkoztam vele, amikor hetvenéves születésnapja alkalmából itthon járt. Egy kívül még szép, belül mindörökké szép, tartással teli, okos asszonyt ismertem meg, akitől, amikor megkérdeztem, nem gondolt-e arra, hogy szép lenne újra Magyarországon színpadra lépni, azt válaszolta, már régen nem fordul meg ilyesmi a fejében. Neki tényleg nagyon elment mindentől a kedve, de tudta, sokak hasonló sorsban osztoztak vele.
Megmaradnak utána a filmszerepei, s a végtelenül pozitív kisugárzás, amit ezekben magából árasztott, egy borzadályos korban.
