Már az osztrákok elleni találkozót is nagy várakozás övezte, de ez a hangulat a hét végére még inkább fokozódott. Belgium Írország elleni gólzáporos győzelme megadta az este alaphangját, hiszen a közönség már ekkor is jól szórakozott. Az összecsapás végeztével pedig azonnal felzúgtak a magyar dalok, ezzel melegített mindenki a kezdő sípszóig.
Minthogy a magyar csapat ezúttal jól kezdett, a szurkolók úgy érezték, ez egy nyerhető meccs. A 40. percben azonban jött a hidegzuhany, hiszen Karasev játékvezető egy rendkívül véleményes büntetőt ítélt az ellenfélnek. A bekapott gól csalódottá tette a tömeget, de sokkal nagyobb volt a düh a hibás döntés miatt. A szurkolók azonban nem vesztették el a hitüket, már csak azért sem, mivel a második játékrészben is a magyar csapat dominált. A hajrában szinte tapintható volt a feszültség, de 1500 km távolságból is sikerült belehajszolni a csapatot az egyenlítésbe. Mindenki egymás nyakába borult, repültek a sörös dobozok, s görögtüzek gyúltak. Magyar publikum talán még sosem örült így egy döntetlennek.
A fieszta pedig csak ezután vette igazán kezdetét. A tömeg ezúttal is a Szent István körút felé vette az irányt. Végeláthatatlan sorokban vonultak a Nyugati pályaudvar felé az újabb sikertől megrészegült szurkolók. A forgalom - akárcsak kedden - ezúttal is azonnal megbénult, a 4-es, 6-os villamos leállt, mindössze néhány busz próbálkozott átjutni a tömegen. Az egyik sofőr ki is szólt: szevasztok, érezzétek jól magatokat, de vigyázzatok.
Aztán a több ezer ember ismét a Wesselényi utca és az Erzsébet körút találkozásához vonult. Útközben sokan csatlakoztak hozzánk, együtt énekelt idős és fiatal. Ami érthető, hiszen jónéhány szurkoló valóban több mint 40 éve várt hasonló sikerre. Az összegyűlt sokaságnak ezúttal az egyik rendőrmotorost is sikerült rábírnia, hogy bekapcsolja szirénáját (erre kedden még nem voltak hajlandók a rendőrök). A keresztutcákon áthaladni próbáló autósok is hozzátették a magukét az ünnepléshez, dudáltak és integettek. A Wesselényi utcai megállónál néhányan felmásztak az ott ragadt villamosra, meg a lámpaoszlopok tetejére, s görögtüzek is gyúltak. Zúgott a Ria, Ria, Hungária! és a Soho Party klasszikusa, Az éjjel soha nem érhet véget.
Elénekeltük a Himnuszt, majd a tömeg elkezdte skandálni, hogy mindenki üljön le. Ezt követően pedig az Érik a szőlő, hajlik a vessző kezdetű nótára őrült meg a publikum. A hangulat este 9 óra magasságában egy kissé alábbhagyott, az emberek egy része a Blaha Lujza tér irányába vonult tovább. A metró aluljárójában is örömittas szurkolók énekeltek, s a szerelvényekben is folytatódott az ünneplés. A kitartóbbak nem sokkal 10 óra után a Wesselényi utcán a Deák Ferenc tér irányába indultak, ahol az Erzsébet téren tartózkodókkal egyesültek. Amikor pedig véget ért a Portugália-Ausztria mérkőzés és kiderült, hogy továbbra is vezetjük a csoportot, azt kezdték skandálni, hogy csoportelső, csoportelső.
Hogy az éjjel mikor ért véget a szurkolóknak, azt nehéz lenne megjósolni, az viszont biztosra vehető, ha szerdán továbbjut a magyar válogatott, akkor még ennél is nagyobb lesz az ünneplés.
A magyar szurkolók ünnepléséről készített galériánkat ide kattintva nézheti meg!
