Ha arra gondolok, hogy a héten milyen jelentős események zajlanak a világban, főként pedig a Brexitre, bizony meglehetős provincializmusnak tűnik, ha egyáltalán csak megemlítem a Magyar Szocialista Párt kongresszusát. Az emberek többsége nagy valószínűséggel nem is tud róla, de ha hallott is felőle, legfeljebb legyint és a lényegtelen kategóriába sorolja a rendezvényt. És persze bizonyos szempontból igaza is van; ugyan mit számít, ha egy önmagával küzdő, igaz korábban jelentős - kormányzó - párt új elnököt és vezetőket választ? Pedig akinek volt alkalma meghallgatni a négy aspiráns kortesbeszédét, az megállapíthatta: izgalmas, kulturált, politikailag korrekt, ugyanakkor eladható vetélkedés tanúja lehetett. Úgy is fogalmazhatok: végre egy médiaképes vállalkozással álltak elő, ami persze nem azt jelenti, hogy egy ilyen performansz felér a futball EB izgalmaival. Ezzel együtt, a politika iránt érdeklődök nem csalódnának, ha valamelyik televízióban találkoznának a műsorral; világos kritikáját kapnák a mai kormányzati munkának és némi betekintést abba is, mire lennének képesek a baloldaliak, ha sikerülne leváltani a Fidesz-féle rendszert.
Állítólag voltak is rá törekvések, hogy a négy kandidáns bemutatkozását televíziós műsorrá emeljék, de - meg nem erősített hírek szerint - a jelöltek nem vállalták a közös fellépést. Sokféle magyarázat kísérte az ellenállást, ám leginkább a szokásos baloldali betegség a fő magyarázat: a belső háborúskodás, a nyílt versenytől való félelem, a másik meg nem érdemelt előnyhöz juttatása. Ha igaz, kár hogy így alakult; a baloldalnak ugyanis amúgy is fontos lenne, ha ki tudna lépni a fentebb említett provincializmusból, és ebben a számukra kevés felületet biztosító médiavilágban eladható termékkel rukkolnának elő. Nem pusztán önnön imázsépítésük okán, hanem mert fontos lenne felmutatni: létezik a Fideszen kívül is világ. Még pontosabban: csak a Fideszen túl létezik normális világ. Elhitetni: lehetséges olyan politikai rendszer és hatalom Magyarországon, amely képes túllépni a korrupció és a nepotizmus elhatalmasodó világán. De mit tehetünk akkor, ha már elhitetni sem akarjuk? Belesüllyedünk végképp a provincializmusunkba.
