„Itthon vagyunk! Itthon vagyunk!” - zúgott a Marseille-i kikötőben húszezer magyar torokból. A szurkolók a tengerpartra szervezték a gyülekezőt, hogy aztán együtt vonuljanak át a Vélodrome Stadionba, ahol az Izland-Magyarország labdarúgó Európa-bajnoki mérkőzést rendezték. Már a délelőtti órákban vörösbe borult a kikötő, olyan érzése volt az embernek, mintha nem is Franciaországban, hanem itthon lenne. „Hajrá Magyarország!” - hangoltak a szurkolók a vonulásra, s természetesen "Az éjjel soha nem érhet véget" című 1998-as Soho Party-szerzemény sem maradhatott ki.
Délután kettőkor elérkezett a pillanat, amire minden helyszínen lévő drukker várt: a Himnusz eléneklése után elindult a tömeg a stadion felé. A körülbelül húszezer ember szervezetten, énekelve vonult Marseille utcáin. Az sokat elárul a kulturált szurkolásról, hogy a rendőrök is inkább telefont ragadtak, s fotózták, videózták a magyar tábort. A házak lakói az ablakokban csüngtek, integettek és éljeneztek. A felüljárók megteltek, mindenki csodálta a magyar drukkereket. A konvoj eleje már a főútra ért, miközben a vége még két utcával arrébb járt, körülbelül egy kilométer hosszan csak szurkolókat lehetett látni. A sor túlnyomó része magyarból állt, ám lengyelek, sőt még izlandiak is hazánk szimpatizánsaival tartottak. A legnagyobb éljenzés akkor tört ki, amikor fél öt magasságában feltűnt a magyar válogatott busza.
A Vélodrome Stadionhoz érve a tömeg szétvált, mindenki kereste, hol tud bemenni az arénába. A biztonsági intézkedés a kezdeti híreszteléshez képest lazának volt mondható, ám így is több mint másfél órába telt, mire bejutottunk a létesítménybe. Bent már minden zökkenőmentesen zajlott, s jó volt látni, hogy a hatvanezer néző több mint a fele a magyaroknak szurkolt. Előttem egy francia pár foglalt helyet „Hungary” feliratú pólóban, miközben kislányuk a „Hajrá Magyarország” ritmusát próbálta a tömeggel együtt eltapsolni. „Remek szurkolótáboruk van, így nem is volt kérdés, hogy ma este kinek szurkolunk majd” - mondta a pár hölgytagja.
A találkozón az izlandiak büntetőből szerezték meg a vezetést, s sokáig úgy tűnt, a magyar fölényt nem sikerül gólra váltani, ám a 88. percben Nikolics megindulása és középre adása nyomán összejött az egyenlítés, s felrobbant a stadion. A drukkerek egymás nyakában csüngtek, mindenki gratulált mindenkinek, s természetesen a görögtűz sem maradt el. Az utolsó másodpercekben még izgulhattunk, ugyanis veszélyes szabadrúgáshoz jutottak az izlandiak. „Nem merek odanézni, mondd, hogy mi történik” - szólt oda barátjának egy magyar férfi. A helyzet kimaradt, a stadionban pedig igazi fieszta vette kezdetét, ugyanis Magyarország ezzel az egy ponttal továbbra is vezeti az F csoportot, miután a kvartett másik mérkőzésén Portugália gól nélküli döntetlent játszott Ausztriával.
A meccs lezárásaként a magyar tábor és a válogatott tagjai együtt énekelték el a Himnuszt.
„Ilyen közönséggel nem lehet veszíteni, a szurkolók segítettek begyötörni az egyenlítő gólt, le a kalappal előttük és persze a csapat előtt is - fogalmazott Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott csapatkapitánya. - Ma tizenöt millióan léptünk pályára, ilyen segítséggel a hátunk mögött nagyon kevés csapat tud legyőzni minket. Dominálni tudtunk a mérkőzésen, az első perctől kezdve jól játszottunk, és bár nem volt sok helyzetünk, végig ott voltunk az ellenfél kapuja előtt, birtokoltunk a labdát. Az utolsó tizenöt percben mindent beleadtunk, három csatárunk volt fenn a pályán, és jól adogattuk a labdát. Minden, amit előzetesen gyakoroltunk és láttunk a videóelemzéseken, visszajött a meccsen. Az összes játékos büszke lehet erre a teljesítményre, ismét bizonyítottuk, hogy nem véletlenül kerültünk ki az Európa-bajnokságra. Minden várakozásunkat felülmúlja az eddigi teljesítményünk, továbbra is szeretnénk fegyelmezetten játszani, meglátjuk, mire lesz ez elég.”
A magyar válogatott legközelebb szerdán lép pályára, az ellenfél pedig Portugália lesz Lyonban.
