Időnként egymásnak esik a Fidesz és a Jobbik. Ebben az időszakban gyakran olvashatjuk, hallhatjuk egymást korrupcióval vádoló kijelentéseit. Például a Fidesz állítja, hogy Volner János áfacsaló, jobbikos elnökségi tagok hozzátartozóinak juttatnak pártpénzekből. Kovács Béla kémügye még tisztázva, de tudható, hogy nemzetközi kémszervezet tagja, komoly orosz kapcsolatokat ápolt, az ezért járó juttatás egy része a párt kasszájába csorgott. Kövér László kijelentette, hogy a Jobbik olyan tagokból áll, akikre az aranyhalai etetését sem bízná. A Jobbik szintén korrupt pártnak tartja a Fideszt. Legutóbb Orbán családtagjai és egy szaudi üzletember gyanús üzletelgetéseit tárta fel. (Népszava 06.08. Orbán a kockázatos). Gyöngyösi Márton szerint bűncselekmények sorozatára utalnak ezek a tevékenységek. A Századvégnek és a Matolcsy-alapítványoknak juttatott sokmilliárdos közpénzt is gyakran felróják. Ha az amerikai kitiltásokra gondolok, vagy a nyilvánosságra hozott diplomaták leveleire, ahol egy nagyváros polgármesterét csak "Mr. 20%" -ként emlegetik, úgy gondolom, nem alaptalanok ezek a vádak. Mindenesetre legtöbb esetben nyomozás, vádemelés nélkül zárulnak ezek a „családi perpatvarok”. Viszont vannak olyan időszakok, amikor a segítés, a kritika nélküli együttműködés jellemzi a két jobboldali pártot. Ilyen volt legutóbb az alaptörvény módosítása, amit a Fidesz a Jobbik támogatásával hajtott végre. Ezzel megalapozták a rendeleti kormányzást. Ezek az érdekes szituációk felidézték bennem Orbán 2014. november 20-án a Máért XIII. tanácskozásán mondott beszédét. Sikeresnek nevezte a magyar külpolitikát, és hozzátette: a felszínen zajló politikai lökdösődések ne zavarják meg önöket, a mélyben erős kölcsönös együttműködés alakult ki. Megítélésem szerint a Fidesz-Jobbik „párbajra” is ráillik ez a mást mondunk mást csinálunk típusú együttműködés.