Berlusconi már évek óta nem a régi. A politikától láthatóan sokkal távolabb került, már nem tudja úgy feltüzelni híveit, mint régen. Két héttel ezelőtt, a helyhatósági választás első fordulójában az általa irányított Forza Italia története egyik legsúlyosabb kudarcát könyvelhette el, országszerte mindössze négyszázaléknyian voksoltak a tömörülés jelöltjeire. Ám másból is kiderül, hogy Berlusconi már nem a régi. A foci iránt sem mutat akkora érdeklődést, mint korábban, hírek szerint hetek kérdése, s eladja az AC Milant, amelyet egy kínai befektető vásárol majd meg.
Berlusconi 2013 óta kezdi elveszíteni a lendületét, ekkor ítélték el adócsalás miatt. Előrehaladott kora miatt nem kellett letöltenie négy éves börtönbüntetését, ehelyett egy Milánó közelében lévő idősek otthonában végzett szociális munkát. A vele szembeni újabb, 2015-ben született ítéletet követően politikai pályafutása úgy tűnt, megpecsételődik, ettől függetlenül továbbra is ő maradt a de facto vezér.
Önbizalomnak sosem volt híján, mintha legjobb tanítómestere XIV. Lajos lett volna „az állam én vagyok” mondásával. Úgy viselkedett, mintha örökéletű vezető maradna, aki egyszerűen nem képes elhinni, hogy egyszer elérkezik az idő, amikor már nem ő lesz Olaszország mindenható ura. A külsejére ugyan mindig sokat adott, hajbeültetésen és egyéb szépészeti beavatkozásokon esett át, a szíve azonban a jelek szerint megsínylette az eltelt évek kaotikus botrányait. Orvosai szerint június 7-én olyan szívinfarktust kapott, amibe akár bele is halhatott volna.
A keddi szívműtét a milánói San Raffaele kórház közlése szerint gond nélkül zajlott, a politikust azonban még legalább egy hónapig nem hagyhatja el az intézményt. Jelenleg is az intenzív osztályon ápolják. A politikus a műtét előtt Facebook-profilján nyugtatta meg híveit, akik közül néhányan a San Raffaele kórháznál az FI lobogóival jelentek meg szolidaritásuk jeleként.
Berlusconi a sok rossz hír ellenére továbbra is hazája egyik legtehetősebb embere. Ő és családja a Forbes magazin szerint 6,6 milliárd dolláros (5,88 milliárd euró) vagyon felett rendelkezik. Berlusconi 1936. szeptember 29-én született. Kezdetben porszívók eladásával kereste kenyerét, majd sanzonénekesként tett szert hírnévre: először éjszakai bárokban, később hajókon lépett fel az általa előadott nótákkal. Életrajzírójának, Alan Friedmannak elmondta, repertoárja 150 dalt foglalt magában, s gyakran a nézők is vele együtt énekeltek. 1961-ben szerzett jogi diplomát, később egy építészeti vállalatot alapított, majd nagy ugrásként életre hívta saját televíziós csatornáját, a Telemilanót. Ebből nőtt ki az ország legnagyobb médiaimpériuma, a Mediaset. Ez a Fininvest Holding része lett, amely a Mondadori kiadót, az AC Milan, valamint több tucatnyi más cég részvényeit is magában foglalja. Gyermekei, Marina, Barbara, valamint Pier Silvio mindannyian továbbviszik az atyai örökséget, s a Fininvest valamelyik szárnyánál dolgoznak.
1993-ban alapította meg politikai pártját, a Forza Italiát, amelyet az olasz drukkerek szurkolói szlogenje, a „Hajrá Olaszország” mintájára hozott létre. Politikusként villámkarriert futott be, hiszen máris egy évvel később kormányfőnek választották: pártja, valamint az akkor még szélsőjobboldali Nemzeti Szövetség és az Északi Liga koalícióját irányította. Sokan azt remélték, hogy egy vérbeli üzletember képes lesz új lendületet adni a lassuló olasz gazdaságnak. Mások rokonszenvét joviális stílusával nyerte el. A nagy remények azonban nem váltak valóra, a törvényeket a saját szája íze szerint alakítgatta, s elsősorban saját karrierje, illetve gazdasági birodalma építésével volt elfoglalva. A politika összefonódott az alvilággal. Igaz, ennek azért régi hagyományai voltak Olaszországban.
Berlusconi akkori kormánya hét hónap múltán összeomlott, miután adócsalás miatt eljárás indult ellene egy milánói bíróságnál. 1996-ban ráadásul elveszítette a választást a baloldal színeiben induló Romano Prodi ellen. Rivalizálásuk hosszú időn át tartott. Berlusconi 2001-ben tért vissza a hatalomba, hűségesen követték őt régi koalíciós partnerei.
A „Cavaliere”, azaz a „Lovag” valamihez nagyon értett. Tévécsatornái segítségével hatékony meggyőzőkampányt folytatott, sokszor mondogatták Olaszországban, hogy Berlusconi a háziasszonyok kedvence volt, akik otthon vasalás közben nézték a csatornáin menő sorozatokat, s elhitték a hírműsorokban elhangzó Berlusconi-párti szövegeket. Silvio Berlusconi kabinetje 2006-ig maradt hatalmon, ezzel ő lett a második világháború utáni időszak leghosszabb ideig egyhuzamban kormányzó miniszterelnöke. 2006-ban ismét Prodi győzte le, de a baloldali kormány csak két évet bírt ki, így 2008-ban ismét Berlusconi került a kormányfői bársonyszékbe. Pártját Szabadság Népére (PdL) keresztelte át. Népszerűsége 2011-től kezdett rohamosan csökkenni, amikor az olasz gazdaság rendkívül súlyos válságba sodródott, s a csőd fenyegette. Ezután a képviselők is rohamos sebességgel hátráltak ki mögüle, mígnem elveszítette parlamenti többségét, s kénytelen volt lemondani.
Pártja kezdetben támogatta Mario Monti technokrata kormányának reformprogramját, 2012 decemberében azonban felmondta az együttműködést. 2013 februárjában, az újabb választáson egy százaléknál kisebb hátránnyal végzett a második helyen Berlusconi pártja, ami már elegendő volt ahhoz, hogy a következő kabinet munkájába is beleszóljon. Csakhogy ekkor már a PdL-ben visszafordíthatatlanná vált az erjedés, kettészakadt a párt. Berlusconi ismét a régi fegyverhez nyúlt, visszakeresztelte Forza Italiára a jobboldali politikai erőt.
Berlusconi újra és újra a milánói ügyészség célkeresztjébe került, hol adócsalás, hol korrupció, hol kiskorú szexuális szolgáltatásokra való kényszerítése miatt. Egy 2009-es becslés szerint több mint 20 év alatt 2500 alkalommal jelent meg a bíróság előtt, 106 perben vett részt, ügyvédi költségei elérték a 200 millió eurót. Ő természetesen mindig mindent tagadott, s számos alkalommal fel is mentették – emlékeztetett a BBC. Akadtak olyan eljárások is, amelyek elévülés miatt szűntek meg vele szemben. 2011-ben azonban súlyos vereséget szenvedett, amikor az alkotmánybíróság felfüggesztette mentelmi jogát. 2012 októberében négy évre ítélték, s ami még súlyosabb büntetés volt számára, eltiltották a közügyek gyakorlásától. 2013 augusztusában az olasz semmítőszék az ítélet fenntartása mellett foglalt állást. Mivel 75 éves elmúlt, ezért nem kellett börtönbe vonulnia.
Berlusconi neve szinte összeforrott a bunga bunga partikkal, gyakorta tűnt fel ifjú, ledér hölgyek társaságában. Felesége, Veronica Lario azután vált el tőle, hogy felvételek készültek, amint egy 18 éves lány születésnapi buliján partizott. Azzal is vádolták, hogy nem politikai rátermettségük, hanem egyéb tulajdonságaik alapján választotta ki pártja európai parlamenti képviselőit. 2010-ben azzal az indokkal kérte a rendőrséget arra, engedje szabadon az akkor 17 éves Karima El Mahrougot, akit később Ruby néven ismert meg a világ, hogy Hoszni Mubarak akkori elnök unokahúga. Ebből persze egy szó sem volt igaz. Berlusoni elismerte ugyan magáról, hogy nem szent, de rendre sietve azt is hozzátette, hogy sosem fizetett a szexért.
