A helyreállított ritkaságot újra a dél-olaszországi Rossano egyházmegyei múzeumában helyezték el. A bíbor színű oldalairól latinul purpureusnak nevezett kéziratot a VI. századra datálják. A feltételezések szerint keleti, bizánci eredetű. A 19. század végén Rossano székesegyházában találták, 2015-től az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.
A 188 pergamenlapból álló kódex görög nyelvű és unciális, vagyis folyamatos írású. Lapjait gyönyörű miniatúrák díszítik, ezért a világ egyik legrégebbi illusztrált "könyveként" tartják számon.
