A kormánypárti képviselők által uralt törvényalkotás mintha nem váltotta volna be a reményeket, ezért visszarendeződés látszik - állapította meg a Policy Agenda (PA) legfrissebb, a tavaszi országgyűlési ülésszak lezárultát követő elemzésében. Az előző Orbán-kormány ugyanis 2010-et követően egy Magyarországon új kormányzati modellt, a frakciókormányzást honosította meg. A rendszerváltás első húsz évében megszokhattuk, hogy a jogalkotói munka, főleg a törvényalkotás súlypontja a kormányzaton van. Ott áll rendelkezésre a megfelelő szakmai tudás egy javaslat kidolgozására, van lehetőség a szabályozást esetenként végrehajthatóbbá tevő belső egyeztetésekre, sőt, a kormányzati apparátus lehet képes a társadalmi egyeztetések lefolytatására is, mely - mint a PA megjegyezte - a demokrácia oly sajátos eleme.
Csakhogy - mint ismert - 2010-ben a Fidesz-KDNP koalíció úgy érezte, hogy "fülkeforradalmi lendületét" alapvetően hátráltatná, ha az elképzelései a hagyományos mederben jutnának el a parlamenti szavazásig. Emiatt olyan módszert keresett, amely alkalmas a kormányzati egyeztetések, társadalmi viták megkerülésére. Ez lett a frakciókormányzás, amelynek lényege, hogy a fontosabb törvényjavaslatokat nem a kormány, hanem a kormánypárti képviselők nyújtják be. Számukra ugyanis nincsen még olyan formális kötelezettség sem, hogy egyeztetni kell civil szervezetekkel, érdekképviseletekkel, vagy akár más minisztériumokkal, valamint nem kell hatástanulmány sem, amely hagyományosan gyenge pontja a jogalkotói munkának.
Az egyéni képviselői indítványokkal elképzelhetetlen gyorsasággal tudtak átvinni törvényeket a parlamenten. A 2010-2014-es ciklus első évében az elfogadott törvények 52 százalékát adták be kormánypárti képviselők, ez az arány később csökkent, de így is 38 százalékvolt az első négy év mérlege. Ez az első Orbán-kormány idején (1998-2002) 14 százalék volt, majd az azt követő két ciklusban (2002-2006 és 2006-2010) 18 százalék. 2014-től azonban láthatólag változtatott az eddigi modellen a kormánypárt; az első évben az elfogadott törvények 30 százaléka, a második évben már csak 22 százaléka kötődött a képviselőkhöz. Ezzel az eddig eltelt két éve eredménye 25 százalék, azaz jelentősen csökkent a kormánypárti képviselői indítványok súlya a kormánnyal szemben.
Végignézve a múlt év törvényalkotását jól látszik, hogy van jó néhány ügy, amit korábban a frakció intézett volna el - vélekedtek az intézet kutatói, akik szerint az eddigi hat év kormányzásából a tavalyi volt a legintenzívebb, legalábbis a törvények darabszámát tekintve. Míg ugyanis az előző ciklus legtöbb törvényt hozó éve a 2012 nyara és 2013 nyara közötti volt 200 törvénnyel (nemzetközi szerződések nélkül), addig most 218 törvény fogadtak el és 18 van még folyamatban. Mindez azt jelezheti, hogy Orbán Viktor ismét jobban támaszkodik a kormányzati apparátusra, a kabinet tagjait pedig már nem hajtja annyira "a tatár" egy-egy javaslatuk elfogadtatásánál. Ehhez kapcsolódik a PA által megállapított másik sajátosság, hogy a kormánypártok kommunikáció szinten gesztusokat tettek az ellenzéknek. Ezt erősíti, hogy 2010 óta példátlan módon ebben a jogalkotói évben már három törvényjavaslat is többpártiként került benyújtásra és elfogadásra.
