Azt gondolom, a szabatos magyar beszéd, a szép stílus mellett szólni - kötelesség. Tavasszal, a Magyar Nyelv Hete alkalmából megjelent egy kiadvány, amelyben csaknem száz szerző fejtette ki egy-egy fontos nyelvi kérdésben a véleményét.
Sajnos a nyelvi züllés, a slendriánság, az igénytelenség elleni küzdelem nem könnyű, az okokat nem lehet pusztán a germanizmus, vagy anglicizmus számlájára írni. Az igazi problémát meglátásom szerint a magyar nyelv önfejlődésében kell keresni, amely utat enged a gátlástalan szabadosságnak.
Az ember megnyugvással hallgatja, hogy "óránként 80 kilométeres volt a szélsebesség", "200 kilowatt volt a család havi áramfogyasztása".Elfogadjuk, hogy a "vezetés" szabatosabban fejezi ki a "vezetőség" fogalmát, lényegét. Mindenre és minden helyzetben használjuk minősítésként a "fantasztikus" szót, legyen az előadás, vagy valakinek a jó tulajdonsága. Hosszasan folytathatnám a rossz példák sorolását, és sajnos kevesebbet találnék annak ellenkezőjére.