Közismert tény, hogy a bankok ódzkodnak a fedezet nélküli hitelezéstől, magánszemélyeknél és vállalkozásoknál egyaránt. Ezzel szemben Brüsszelnél, amelynek szigorát (fenyegetését) igaztalanul pusztító lángpallósként szeretik felfesteni Orbánék, azonban más módi járja. Uniós bírálatokból, a kötelezettségszegési eljárások meglebegtetésében nincs hiány, ám a Magyarország által is felvállalt szabályok betartásában annál inkább.
A kormányközeli vezetésű önkormányzatok, állami vállalatok, köztestületek "megjutalmazása", egyúttal a költségvetés fellazítása nem ismer határokat. Történt pedig hogy a magyar kormány nem volt rest, és egy tollvonással átszabta a 2014-2020 közötti uniós költségvetési időszak támogatásának felhasználási szabályait. Az Európai Bizottság - óvatos duhajként - az infrastruktúra-fejlesztésekre 20-30 százalékos előleget szokott kiutalni, hiszen addig még a pályázó nem tett mást, mint bemutatta az elképzeléseit, ami csupán egy olyan ígéret, aminek megvalósulásában reménykedik.
Mi, magyarok, azonban másféle nép vagyunk. A nemzeti együttműködés rendszere, egy gáláns gesztussal előbb 50 százalékra emelte az előfinanszírozás összegét, amelyet most "ide nekünk a 100 százalékot" jelszóval megkétszereztek, a támogatás teljes összegét fel lehet venni. Anélkül, hogy - jelképesen - egyetlen kapavágás történt volna. Semmi más nem szükséges ehhez, mint egy rátermett, búsásan megfizetett pályázatíró. Az Európai Bizottság, amelynél már az 50 százalékos kifizetéseknél is felvonták a szemöldöküket, kijelentették: ők ebbe bizony nem mennek bele.
De nekünk, magyaroknak, olyan kormányunk van, amely még saját magánál is jobban teljesít. Ha Brüsszel nem fizet, akkor sem esünk kétségbe, majd a költségvetés odaáll a támogatások mögé. Az Európai Bizottság meg utófinanszíroz, amikor a szabályok megengedik. A versenyképességről és a célszerűségről pedig szó se essék.
A kormány még azt se bánja, ha a pénzt másra fordítják, csak legyen, aki megmagyarázza az okát, ő meg úgy nyúl az adófizetők zsebébe, ahogy kedve tartja.
