Úgy csinálnak valamit, hogy nem csinálnak semmit. Koreában új sportág született: a versenybambulás. A legutóbbi bajnokságról az egyik internetes portál tudósított. Mint írják, ott ülnek a versenyzők egy réten és bambulnak. Nem babrálják a telefonjaikat, nem fényképeznek, még csak nem is nézelődnek. Valójában nem is gondolkodnak, mert ha valami az eszükbe villan még megmozdulnak, és akkor máris kiesnek. Akkor is kizárják a versenyzőt, ha olyan dologra gondol, ami izgalmat okoz, és felgyorsul a pulzusa. A koreaiak esküsznek rá, hogy egy ilyen verseny 90 perce a legnehezebb erőpróba.
Nem hallottam róla, hogy valakiknek idehaza már felkeltette volna az érdeklődését ez az új versenysport, de látnék benne fantáziát. Ebben a nem csinálunk semmit, csak bambulunk állapotban mi elég jók lehetnénk.
Ott van mindjárt a T. Házban a Fidesz egyik országgyűlési képviselője, aki 2010 óta melegíti a székét úgy, hogy egyetlen egyszer sem emelte fel az ülepét, hogy szólásra emelkedjen. Nem törte magát, hogy szót kérjen, csak bambult. Azt nem állítom, hogy e közben nem nézett sem jobbra, sem balra, feltehetően igyekezett kizárni az elméjéből minden olyan gondolatot, ami a törvényhozással kapcsolatban felizgathatta volna, nehogy szaporábban verjen a pulzusa.
Pedig akár ki zárhatták volna a politikai versenyből, mert arra a 64 millióra biztosan szokott gondolni, amit e bambulás díjaként eddig hazavihetett. De ettől még nyugodtan vert a szíve, senkinek fel sem tűnt, hogy hat éve csak néz ki a fejéből.
Esélyes lehetne akár egy világbajnoki aranyérmére, hiszen a koreaiak is legfeljebb csak kilencven percig bírják.
