Gróf Bethlen István kívánságára tartottak egy zárt tárgyalást, írtuk meg korábban. Nem titkoltuk el azt a fölfogásunkat, hogy amikor kijárásokról, grófi kastélyok megvételéről, nagy közvetítői díjak kifizetéséről van szó, akkor nincs helye a zári tárgyalásnak. Az ilyen panamaillatú dolgok a nyilvánosság elé kívánkoznak és a (közvélemény nem túlságos megnyugvással veszi tudomásul, hogy ezekkel az ügyekkel összefüggően olyan dolgok is történtek, amelyeket csak zárt tárgyaláson lehet elmondani. Nem csodálkozunk azon, hogy gróf Bethlen István délutáni lapja hisztériás őrjöngéssel támad ránk s azt akarja elhitetni, hogy a könnyelmű gazdálkodásért, a tékozló pénzszórásért és a grófi kastélyok megvételéért és sok minden másért, a mi a Bethlenék tíz esztendejében történt: mi vagyunk felelősek. Érvek helyett természetesen azt a régi lejátszott gramafón lemezt szedi elő, amely a forradalomért és Trianonért azokat teszi felelőssé, akik a háborús uszítóknak és a világháborúnak szenvedő áldozatai voltak, azokat, akik még a háború kitörésének előestéjén is élesen tiltakoztak a háborús barbárság ellen. Ezeket a sületlenségeket már annyiszor megcáfoltuk, hogy most nem is kellene egyetlen szót sem vesztegetnünk annak bizonyítására, hogy a forradalomért és Trianonért is azok a hatalmak felelősek, akik a győzelem minden reménye nélkül hadba szólították a népek millióit.