Nem vagy egyedül. Nem csak te nem érted, hogy hogy mi változott azóta, hogy véget ért a zűrzavaros 20. század és ránk köszöntött a harmadik évezred. Pedig talán ma minden más, mint tegnap volt, csak van, aki még nem még nem vette észre, és van, aki úgy tesz, mintha nem tudná.
Jómagam például nem tudom, hány helyen robbanhat ki visszafordíthatatlan világkonfliktus! Mert alighanem fejére állt világ, amikor Obama – miután megjárta Havannát - azért (is) ment Ázsiába, hogy Hanoiból üzenjen Kínának?!
Persze, akár a Távol-Keleten is kipattanhat az a szikra, amelyik belobbantja a helyrehozhatatlant. De viszonylag kis valószínűséggel, mert a kínaiak fő terjeszkedési eszköze sohasem a katonai előnyomulás volt. Nekik 5000 éve az a fő fegyverük, hogy sokan vannak, s ez a sokaság terjeszkedik a mindenkori Kínán kívül is - demográfiailag, gazdaságilag és politikailag is. Újdonság viszont, hogy a kínai belső gazdaság most először a történelemben globális tényező. Ebbe nem rondítanak bele háborúval: nem volna 'kínaias".
A Közel-Keleten azonban eközben végképp semmi sem jelzi a béke közeledését, sőt: ott már szinte mindenki lő, de legalább is azzal fenyeget, hogy lő. Ilyenkor okkal kérdezed: ki ellen és kit akar (tud) éppen megvédeni a NATO? Ki miért szereti, ha nem szereti Törökországot, Iránt? És akkor ott vannak még - Trump és a többiek…
De hogy ne menjek messzebb a Duna partjánál: magyarázd el például magadnak, ha tudod, hogy ma kik a mi szövetségeseink, s akik a szövetségeseink, miért nem a barátaink? És: vagyunk még valakivel jó szomszédságban?
Igen, tetszik, nem tetszik, a szemünk láttára alaposan megváltozott Magyarország helye, szerepe Európában! Merre van innen nézve az az Európa, amelyikben élni szeretnénk? Csak ismételni tudom: most éppen hogy állunk legfőbb gazdasági partnerünkkel, "Merkellanddal"? Ki mondja meg, valóban miért járt itt nemrég Lavrov orosz külügyminiszter? A „sorosozást" és a legfrissebb "neolabancozást" pedig már csak rutinból emlegetem. Visz minket is az áradat és csak remélhetjük, hogy túléli a világ, s ennek részeként Magyarország. Mert a szaporodó jelek szerint sok váratlan fog történni a belátható jövőben.
Szinte naponta ránk köszön a manapság mindenütt agyonvitatott francia „divatközgazdász”, Thomas Piketty (A tőke a 21. században), aki éppen most jutott arra a következtetésre, hogy a jelenlegi tendenciák - a lassú gazdasági növekedés, a kirívó jövedelmi egyenlőtlenségek, a szuperjövedelmek féktelen növekedése, illetve a vagyonok szélsőséges koncentrációja, az oligarchák korának visszatérése - globális életveszélyt jelentenek. Ez az a szakadék - amibe majd mindnyájan belezuhanhatunk.
De azon kívül, hogy a világ nagyokosai, sőt hatalmasai közül is sokan látják, mondják, le is írják, hogy egyszerre ilyen sok nagy baj valószínűleg még soha nem zúdult az emberiségre, - nem látom, hogy bármi érdemi történne. És közben még nem esett szó arról, hogy ma hányan és miért fulladtak bele a Földközi-tengerbe...
