Csepreghy Nándor szerint a kormányzat ma elképzelt várbéli elhelyezkedése csak ideiglenes, 20 év múlva az egészet újrarendezik (már, ha akkor is ők lesznek hatalmon). A Miniszterelnökség a számára berendezett Karmelita kolostorból (valaha Várszínház) a Sándor palotába költözik, az államfői hivatal innen a Palotába (ma még Nemzeti Galéria és Széchényi könyvtár). Újraépül a hadügy-, a belügy- és a pénzügyminisztérium, mindez csak azért, mert ezek egykor ott voltak... A kultúra elüldözése folyamatban van. Minderre hivatkozási alap: nem helyes, ha a törvényhozás és a kormány ugyanabban az épületben – a Parlamentben – foglal helyet. (Húzzanak közéjük egy falat – javasolta Kálmán Olga.) A Vár mellett számos iskola, kórház felújításra szorulna, miért a maga elhelyezkedésére költ ennyit a kormány? Az államtitkár a Vár szimbolikus jellegét hangsúlyozza, ez általános fideszes érv, a realitásokat náluk mindig legyőzik az ábrándok. Az sem véletlen, hogy épp a Horthy-kori állapot a mérce. S ugyan miért kell a mai információs rendszerek idején a minisztériumoknak egymás mellett lenniük? Az államtitkár szerint ez nem jelent pluszkiadást, a felszabaduló épületeket el lehet adni. Kinek? Majd "összehangolják" a Vár, a kormányzat, az idegenforgalmi és lakossági szempontokat. Nem hiszem, hogy e feladatok halmozása javítana a helyzeten, az évtizedekig tartó építkezés bizonyára csak ront, hatását ma is észlelhetjük, gondoljunk csak a turistabuszokra. Csepreghy szövegét hallgatva egy régi vicc jutott eszembe. Az egyszeri ember, vitás ügye miatt felkeres egy ügyvédet, s így szólítja meg: Kend az az ember, aki pénzért hazudik? A Vár felújításával megbízott szakemberek egyike már otthagyta a Hauszmann-bizottságot, mivel ott alig figyeltek arra, amit mondott, a másik még bízik abban, hogy jó irányba tudja befolyásolni a történéseket. A tervezett, Horthy-kort idéző palotaátalakítás egy sosem-volt múltat idéző, dekoratív, de üres épületet eredményez, nem lesz tartalom, ami kitöltse. A Vár évszázadok során épült, a korok egymásra rétegződnek, ahogy az 1960-as évektől kialakított terek és homlokzatok is a részei lettek. Nem kellene épp a neobarokk elemeket a többi rovására kiemelni. Az is kérdés, szabad-e száz-, vagy akár ezermilliárdokat költeni a várpalotára, lovardára és egyebekre, amikor négymillió szegény van az országban. Ám ez Orbán birodalmában nem szempont.
