A kegyeleti munka ezen végső fázisa rettentő testi - és "élesben", lelkierőt, ügyességet, és kitartást igényel – erről a szemlélődő civilek a helyszínen győződhettek meg. Ott azt tapasztalhattuk, hogy akik az elsődleges híradások alapján afféle „jópofa” marketingfogásnak látták a megmérkőzést, végül szinte maguk is megizzadták a kemény munka látványát. A sírgödröt nem csupán az ásás ideje, de esztétikum, munkavédelem, precizitás szempontjából is értékelte a zsűri, csakúgy, mint a visszahantolás idejét, és minőségét. Morbid bár talán így írni a legszomorúbb események névtelen főszereplőiről, de lelkesen, vidáman, és hallatlan kötelességtudással dolgoztak együtt, egymás „ellen”.
A vetélkedést, a kupát, és a V4-ek Trencsénben megrendezendő – ilyen is van! - nemzetközi sírásóversenyén való részvételt a debreceni AKSD Kft. - Rácz János-Tóth László duója nyerte.
A legfontosabb viszont - talán nem is így, ilyennek szánt - eredménye ennek az eseménynek, hogy tükröt tartott a törvényhozóknak. Vagyis nyíltan megmutatta, hogy a szociális temetés bevezetésének szándéka – a család ássa a sírt, öltözteti, temeti halottját – kivitelezhetetlen, ráadásul egyszerűen életveszélyes.
