Szörnyű gyanúnk támadt, miután meghallgattuk a kedves vezető szokásos rádiószózatát, valamint Magyarország uniós biztosának tegnapi interjúját. Szóval: gyanús ez a Navracsics. Hogy talán ő is kommunista lett, vagy legalábbis úgy gondolkodik, mintha. Hiszen Orbán Viktor megmondta, „erősen kommunista gondolkodásmódnak” tartja, ha valaki egy másik ember megsegítése után azt gondolja, hogy ezzel megvásárolta őt, és onnantól kezdve neki is azt kell mondania, mint amit a segítséget nyújtó. Itt természetesen Soros Györgyről van szó, meg az ösztöndíjairól. Amiből a jelenlegi miniszterelnök is kapott, de őt nem lehet oly könnyedén behálózni. Nem úgy, mint például az LMP társelnökét, akit már 16 évesen "beszerveztek" a milliárdos pénzén. S hiába cáfolja Szél Bernadett - lapunknak is -, hogy ezáltal Soros hálójába került, a hírt nyilvánossá tevő kormánypárti újság, a Magyar Idők nyilván nem véletlenül pécézte ki. Őket még az sem érdekli, hogy Szájer József - nem mellesleg "ősfideszes", jelenleg EP-képviselő - néhány napja úgy nyilatkozott, aligha fordult meg a milliárdos fejében, hogy az ösztöndíjasok gondolkodását, vagy véleményét befolyásolja. Hiszen ha ez lett volna a feltétel, Szájer éppúgy nem fogadta volna el egykor a pénzt, mint jó néhány párttársa, vagy éppen Szél Bernadett.
Kétségkívül bonyolult az ügy. A jelek szerint vannak olyanok, akik napjainkban a jó oldalon állnak és esetükben fel sem merülhet a befolyásolás gondolata. Akik azonban nincsenek "velünk", hanem bármilyen módon ellenzik a jelenlegi hatalom tetteit, azok visszamenőleg sem állhatnak meg a történelem ítélőszéke előtt. Róluk bizonyára minden esetben a kedves vezető hoz döntést, megfellebbezhetetlenül.
Most már csak az a kérdés, mi legyen Navracsiccsal. Akit a jelek szerint még a Gyurcsány-időkben túl sokat hagytak egyedül a parlamentben az akkori kormánypárti frakciókkal (kommunistákkal) - amikor a fideszesek tiltakozásul kivonultak -, s megfertőződött. Vagy 2014 óta "romlott el", mióta Magyarország uniós biztosa. De valami nem stimmel vele, mert a Klubrádiónak adott interjúban gyakorlatilag szembeszállt saját kormányával. Cáfolta, hogy az Európai Bizottsága zsarolná, vagy zsarolni akarná Magyarországot. Pedig két miniszter is azt állította, hogy Brüsszel bünteti, zsarolja a magyar kormányt, amiért az nem hajlandó elfogadni a menekültügyben hozott uniós állásfoglalást, amit mellesleg az uniós biztos helyesnek tart.
Ha pedig valaki ily módon meghazudtolja Lázár Jánost és Szijjártó Pétert, az csak kommunista lehet. Olyan, mint Javier Solana, a NATO egykori főtitkára, aki bírálni merészelte szép hazánkat és rögtön meg is kapta Orbántól, hogy ő csak egy régi kommunista. Vagy olyan, mint Soros György, aki - a miniszterelnök szerint - kinevezte magát a magyar ellenzék vezetőjének. Ami viszont szintén csúsztatás, hiszen a milliárdos tavaly ősszel csak arról nyilatkozott, hogy segíti azokat a menekülteket támogató szervezeteket, amelyek Orbán Viktor kormányának direkt ellenzékeként működnek. Igaz, a kedves vezető szemében ez nyilvánvalóan kommunista gondolkodás, tehát üldözendő. Mint egyébként a migránsok is.
Mindebből egyértelműen kiviláglik, hogy a hatalom és különösen feje nincs könnyű helyzetben. A menekültek ügyében kialakított álláspontja ideig-óráig még el tudta fedni, hogy a kormányzásban - enyhén szólva - hiányosságok vannak. Mára azonban túl sokszor lát ellenségeket. Gyakran ott is, ahol nincsenek. Egy jó kis kommunistázás persze mindig hasznos lehet, de az ember könnyen belezavarodhat a minősítésekbe és a végén már maga sem tudja, hányadán áll. Most itt tartunk.
A többiről kérdezze meg orvosát.
