A kormánypártok - a CDU/CSU pártszövetség és a szociáldemokrata párt (SPD) - és az ellenzéki Zöldek közös indítványát a képviselők egy ellenszavazat és egy tartózkodás mellett fogadták el. A határozatban és a szavazás előtti vitában is kiemelték: a Bundestag nem akarja felelősségre vonni a mai Törökországot a múltban elkövetett bűnökért, célja az örmény-török megbékélés ügyének előmozdítása, amelyben viszont van felelőssége a mai Törökországnak. A vitában felszólalók közül többen elfogadhatatlannak nevezték, hogy török részről megpróbáltak nyomást gyakorolni a Bundestag tagjaira.
A határozat több évig tartó politikai vita után véglegesített szövegében négyszer szerepel a népirtás kifejezés. Egyebek mellett az áll benne, hogy az Oszmán Birodalomban 1915. április 24-én az ifjútörök kormány utasítására megkezdett tervszerű üldöztetés és megsemmisítés több mint egymillió örmény nemzetiségű áldozatának sorsa "példaszerűen mutatja meg a tömegpusztítások, etnikai tisztogatások, népcsoportok elűzése és bizony a népirtások" 20. századi történetét.
A határozatban rámutatnak arra, hogy a Német Császárságnak - az Oszmán Birodalom legfőbb szövetségesének - "szégyenletes szerepe" volt a történtekben, diplomatái révén voltak értesülései a népirtásról, mégsem tett semmit "ezeknek az emberiesség elleni bűntetteknek" a megakadályozásáért.
A határozat szerint Németország vállalja történelmi felelősségét, amelyből az is következik, hogy ösztönöznie kell az örmény-török megbékélést. A Bundestag megemlékezése a 101 éve kezdődött népirtásra az örmény nép, "a világ legősibb keresztény népe iránti különleges tisztelet" kifejeződése is - áll a határozatban.
Angela Merkel kancellár hivatalos elfoglaltsága miatt nem vett részt a szavazáson, de a CDU/CSU-frakcióban kedden tartott próbaszavazáson igennel voksolt. Ugyancsak hivatalos elfoglaltság miatt nem vett részt a szavazáson Sigmar Gabriel alkancellár, az SPD elnöke és a szociáldemokrata külügyminiszter, Frank-Walter Steinmeier.
Történészek 1,5 millióra teszik az oszmán törökök által az első világháború alatt és után elpusztított örmények számát, és sok kutató a 20. század első népirtásának tartja az akkori eseményeket. A mai Törökország azonban mint az egykori Oszmán Birodalom utódállama következetesen visszautasítja, hogy a történteket népirtásnak nevezzék. Állítása szerint nem folyt szervezett hadjárat az örmények kiirtására, s nincs bizonyíték arra, hogy létezett az örmények kiirtását elrendelő parancs az oszmán birodalom vezetésétől.
