Arsiero és Asiago tehát elesett
De talán nem is ez a legfontosabb eseménye az utolsó huszonnégy órában történteknek. Mert hiszen ennek a két városnak a sorsa — noha ez nem von le semmit az elfoglalásuk katonai jelentőségéből — abban a pillanatban megpecsételődött, amikor a támadó seregek áttörték a záróerődvonalat.
Nyilvánvaló volt tehát már napokkal ezelőtt, hogy sem az egyik, sem a másik sokáig nem tarthatja magát és csupán csak órák kérdése, hogy a monarchia csapatai mind a két városba bevonuljanak.
Elfoglalásuk katonai jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy mindkettő fontos csomópontja azoknak a vasúti vonalaknak, amelyek levezetnek a lombard—velencei síkságra és lehetővé tették eddig az olasz hadvezetőségnek a veszélyeztetett pontokra való gyors csapatszállításokat. Ez azonban most már Arsiero és Asiago között lehetetlenné vált.
Azonban sokkal fontosabbnak látszik a legújabb hivatalos jelentésnek az a része, amely közli velünk, hogy a monarchia katonái elfoglalták a Monte Priafora nevű hegycsúcsot, amely Arnierotól délnyugatra fekszik és keleti végpontja a Cogolo-hegyhátnak, amelyről egész sereg erőd mered az előrenyomuló csapatokra. Nem a hegycsúcs elfoglalása éppenséggel a fontos, hanem tulajdonképpen az, hogy az offenzíva zavartalanul tovább folyik. A Priafora elfoglalása ezt jelenti. A bettalei állások ellen intézett heves olasz támadások pedig arra engednek következtetni, hogy az olaszok kétségbeesett ellentállásra készülnek Arsiero és Schio között, hogy ennek az utóbbi városnak, amely Arsierotól délre fekszik és az első nagyobb helység az olasz síkság észak-nyugati határterületén, azonkívül vasúti csomópontja is a vicenzai vonalnak, a meg-közelítését a lehetőségig hátráltassák. Ez azonban aligha sikerül nekik, mert hiszen a támadó seregek a legnagyobb nehézségeket leküzdötték már.
Népszava 1916. június 1.
